A bejgli eredetileg Szilézia vidékéről származik.

Ez a Németország, Lengyelország és Csehország részét is képező terület a 14. század óta gíresen finom kalácsot tudhatott magáénak.

A bejgli osztrák úton érkezett hazánkba, és úgy a 19. század második felében terjedt el nálunk.

Mákos, diós, gesztenyés... Mennyi családi civakodás a karácsonyi asztal felett...

Örök kérdés, hogy melyik a finomabb, és melyikből kell a következő évben inkább dupla adagot készíteni. 

Az utóbbi években kostóltam már meggyes-mákos, gesztenyés-szilvás, almás-mákos és káposztás verziót is.

A bejgli készítése két fő részből áll: a tészta elkészítéséből és a töltelék elkészítéséből. A bejgli elkészítése időigényes folyamat, mivel magában foglalja a tészta kelési idejét (bár tudom, hogy van, aki nem kelt tésztából készíti) és a sütési időt is. Általánosságban elmondható, hogy a bejgli elkészítése legalább 2-3 órát vesz igénybe, mivel a tésztának időt kell adni a keléshez.

Készítés közben végig imádkozunk, hogy tökéletes legyen a végeredmény, ne menjen kárba az a sok ráfordított idő! Ne repedjen szét az az utolsó sütőben töltött percek alatt sem! Sokan pont emiatt nem mernek nekiállni. Félnek, hogy nem marad egyben a sütemény. Pedig a legtöbb családban így is, úgy is elfogy az utolsó morzsáig december 27-re.

Nem hagyott nyugodni a gondolat. Mitől lesz tökéletes a bejgli? Milyen trükköket kell bevetni annak érdekében, hogy ne repedjen meg? Meg is kérdeztem Wichmann Annust - akinek a receptjeiben még nem csalódtam -, árulja el, mi a titok?

Segíts Annus! Mit rontunk el a bejgli készítése közben? Miért reped ki?

Az talán köztudott, hogy tésztának és a tölteléknek azonos a mennyisége 1-1 rúdban, olyannyira, hogy nem is nevezhetik az üzletek azokat bejglinek, amiben a töltelék kevesebb, mint a tészta. Ezeket pl. mákos tekercs néven lehet kínálni.

Az első pont, ahol általában elrontják, hogy nem a receptben leírt méretre nyújtják a tésztát, és ha nagyobb lesz, akkor a töltelék értelemszerűen vékonyabb lesz a nagy felületen, ha pedig kisebb tészta, akkor nagyon vastag (tudom bejgliben nincs ilyen) lesz a töltelék, ami tuti kirepeszti sütés közben. Tehát meg kell találni a megfelelő tészta és töltelék vastagságot, ami nem csak mérlegen, a centin is múlik.

A tölteléknek szaftosnak és ugyanakkor száraznak is kell lennie, mert a repedést a töltelékből kiáramló gőz okozza. A cukrászok emiatt cukroszirupot főznek, amivel aztán a diót és a mákot is átforrósítják és addig hagyják a tűzön, amíg nem lesz elég száraz. Így a szirup szaftosan tartja ugyanakkor elég száraz ahhoz, hogy ne repedjen ki.

Aha... Akkor a cukorszirup lehet a trükkje. És mi van a szúrkálással? Meg kell bökdösni a bejglit sütés előtt?

Sokan mindent jól készítenek, kivéve a szúrást. Márpedig a bejglit sűrűn és a talpáig kell szúrni. Ha lehet nem hústűvel, hanem minimum fogpiszkálóval, de a hurkapálca, kötőtű is nagyon sokat tehet a siker érdekében, én magam ezeket használom és a gyakorlati helyeimen is hurkapálcáztunk.

És mi van akkor, ha reped? Menthetjük még a menthetőt?

Ha repedne semmi ok a pánikra. Még forrón konyharuha segítségével türelmesen nyomogassuk össze. Ha sikerült, akkor csomagoljuk alufóliába és így hagyjuk kihűlni. Hidegen senki nem mondja meg, hogy valaha repedt volt!