Amikor nyugdíjas lettem a legfeltűnőbb az volt, hogy elhallgatott a telefonom, már nem voltam érdekes emberke sokak számára.

Barátaimnak nevezett emberkék közül is sokan elmaradtak, gondolom a barátságuk az akkori vezetői posztomnak szólt.

Rájöttem, hogy valamit kell csinálni, mert különben a semmittevésben bele lehet bolondulni, pláne akkor ha jó az egészségi állapotod és ezért elkezdtem közéleti dolgokról, politikáról, sportról írogatni a közösségi oldalon - elsősorban a magam szórakoztatására - ezzel legalább az agyamat megmozgattam és egyik-másik írásomnak még sikere is volt.

Rájöttem, hogy a mosoly, a békesség, a szeretet, sokkal fontosabb, mint a tökéletesség!

Ha az egyetemi éveimet is beszámítom, akkor 53 éven keresztül folyamatosan dolgozhattam és ezt óriási dolognak tartom ebben a mai rohanó világban.

Nem gondoltam volna, hogy a munkám végleges befejezése mekkora szabadságot ad, azt csinálhatok, amit akarok, akkor amikor én akarom, nincs főnök, nincs munkatárs, mindig én döntök mindenről!!

Egy teljesen új szerepkör!

A szeretteim, barátaim mellett, elkezdtem szeretni magamat, rájöttem, hogy a világ problémái nem az én vállamon nyugszik és már nem tudom megváltani a világot, mert a családon kívül már senkit nem érdekel a véleményem, elcsöndesedett a telefonom!

Rájöttem arra, hogy a béke és a nyugalom sokkal értékesebb, mint a tökéletesség, ezért nem javítok ki embereket, akkor sem, ha tudom, hogy tévedtek.

Megtanultam, hogy ne foglalkozzak felesleges dolgokkal, mert a személyiség hangosabban beszél, mint a látszat.

Ne erőltesd rá magad senkire, még a családodra sem, inkább szeresd őket! Ne panaszkodj állandóan az egészségedre, a nyugdíjadra nem érdekel senkit.

Soha ne beszélj úgy, hogy az én koromban, az én időmben, jobban tudom, mert idősebb vagyok, mert senki nem érti és nem is érdekli.

Senkit ne taníts és oktass ki, és ne várjál hálát a gyerekeidtől, unokáidtól, örüljél minden együttlétnek velük.

Megtehetem, hogy csak pozitív gondolkodású emberekkel tartsam a kapcsolatokat, a negatívokat nagy ívben elkerüljem.

Ma már megtehetem és kikerülöm az olyan embereket, akik nem értékelnek engem, lehet, hogy ők nem tudják, hogy mennyit érek, de én igen.

Ma már azt teszem, ami boldoggá tesz, mert ezzel magamnak tartozom, de bármikor boldog lehetsz, ha azt választod, hogy az vagy.

Megtanultam elejteni az egomat, ma már elengedem a dolgokhoz való ragaszkodást.

A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota.

Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről.

Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg.

Soha ne dühöngj, hogy megöregedtél, mert nagyon sokan vannak, akinek sajnos ez sem sikerül!

És a legfontosabb, hogy ma már megtanultam úgy élni boldogan minden nap, mintha ez lenne az utolsó, mert végül ez is benne van a pakliban.

Őrizd meg méltóságodat, végre lehetsz egy kicsit önzőbb magaddal, mert az idő nem neked dolgozik, soha ne hibáztasd magad, és soha ne felejtsd el, hogy amíg élsz, akkor valakinek vagy valakiknek szüksége van RÁD!!!

Szerző. Kovács Tamás