Jelenleg mindenki azt várja, Teherán miként fog erre reagálni.

Legrosszabb esetben akár regionális háborúvá is szélesedhet a jelenlegi konfliktus, amibe az Izraelt támogató Egyesült Államok is belesodródhat.

Az elmúlt napokban több eset is megrázta a Közel-Keletet, ami nagyban befolyásolhatja a térségben zajló, Izrael és Hamász közötti háború lefolyását, valamint az egész régió stabilitását.

• Július 27-én vélhetően a Hezbollah terrorszervezet egy rakétatámadás során 12 fiatallal végzett egy focimeccsen az Izrael által megszállt Golán-fennsíkon.
• Július 31-én Teherán azzal vádolta meg Izraelt, hogy a zsidó állam gyilkolta meg Hamász terrorszervezet politikai vezetőjét, az új iráni elnök beiktatásán tartózkodó Iszmail Haníjét, ráadásul iráni földön;
• illetve szintén ezen a napon derült ki, hogy a Libanon déli részén működő Hezbollah egyik rangidős parancsnoka ellen is merényletet követtek el – vélhetően Izrael.

Izrael egyik merényletet sem vállalta magára, ugyanakkor nem is cáfolják, hogy közük lenne a két, Irán által támogatott terrorszervezet elleni akcióhoz.

Eközben a Hamász és a Hezbollah mellett a jemeni húszik is megtorlást helyeztek kilátásba a merényletekért, míg Irán azt ígérte, a Haníje halála nem marad büntetlenül.

Ezek az esetek azzal a veszéllyel járnak, hogy miközben a – több mint negyvenezer, többségében civil palesztin áldozattal járó – Gázai övezet elleni offenzíva folytatódik, a Hamász és Izrael közötti, október 7-én kezdődő háború tovább eszkalálódhat, sőt akár ki is szélesedhet.

Haníje hátán már október 7-e óta ott volt a céltábla

Iszmail Haníje már régóta a Hamász egyik kulcsfigurája – 2006-ban még a Palesztin Nemzeti Hatóság vitatott miniszterelnöke is volt, de 2014 és 2017 között a Gázai övezetben volt a Hamász vezetője, 2017-től egészen 2024. július 31-i haláláig pedig a Hamász politikai szárnyának volt az elnöke.

Emiatt pedig már régóta Izrael egyik fontos célpontjának számított.

Kaiser Ferenc biztonság- és védelempolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint Haníjére már lényegében október 7-e óta „vadászik Izrael”, a – nem hivatalos izraeli – merényletre pedig azért most került sor, mert egyrészt tudták, hol tartózkodik, másrészt pedig nem az Egyesült Államok szövetségeseinél vagy Oroszországban volt.

Mint arra a szakértő az Indexnek rámutatott, a Hamász politikai vezetője már 2019 óta külföldön élt, általában Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben vagy Törökországban, de sokszor fordult meg Moszkvában is – Izrael pedig nem akarja rontani a viszonyát Washingtonnal, emiatt használta ki azt, hogy Haníje Iránban volt az új iráni elnök, Maszúd Peszeskján beiktatásán.

Azzal, hogy Haníjét Iránban sikerült likvidálni, Izrael azt a jól bevált szürke zónás módszert alkalmazta, hogy nem ismerte el, de nem is cáfolta [hogy köze lenne hozzá], tehát hivatalosan nem nyilatkozott semmit

– fogalmazott Kaiser, aki aláhúzta, a Haníje elleni, nagyon valószínűen Izrael által végrehajtott merényletnek nincs köze a Golán-fennsíki támadáshoz, hiszen egyrészt a Hamász-vezetőt már régóta szerette volna likvidálni Izrael, másrészt pedig a focipálya elleni rakétatámadásért Izrael a Libanonban működő Hezbollahot tette felelőssé.

Akár regionális háborúvá is válhatnak a mostani konfliktusok

Kaiser szerint azonban a Hezbollah katonai parancsnoka elleni merénylet egyértelmű következménye volt a Golán-fennsík elleni támadásnak.

Ez már egy régóta zajló eszkaláció – sajnálatos módon – logikus következő lépése volt, hiszen az október 7-i Izrael elleni terrortámadástól kezdve a Hezbollah folyamatosan támad izraeli célpontokat

– emlékeztetett Kaiser, aki ugyan leszögezte, hogy jelenleg nem tudni, valóban sikeres volt-e a merénylet, hiszen erről ellentmondó információk láttak napvilágot (azóta megtalálták a holttestet), de nem zárható ki, hogy ettől függetlenül a jelenlegi, Izrael és Hezbollah közötti konfliktus intenzívebbé válik, hiszen a Benjamin Netanajhu vezette kabinet sajtóhírek szerint már régóta vizsgálja a Libanon elleni szárazföldi invázió lehetőségét.

Az NKE docense szerint ez nagyságrendjét és pusztítását tekintve is jóval véresebb háború lenne, mint a Hamász és Izrael közötti,

mivel a Hezbollahnak sokkal komolyabb erőforrásai vannak, ráadásul Szírián és a tengeren keresztül is könnyebben jut közvetlen iráni támogatáshoz, mint a Hamász.

Emellett figyelembe kell venni Iránt is, aminek a területén elkövetett merényletre mindenképpen reagálnia kell.

Jelenleg azonban csak találgatni lehet, hogy az új, egyébként progresszív elnök milyen ellenlépést dolgoz ki.

Most minden szem Teheránra szegeződik

Kaiser szerint ugyanis a Haníje elleni merénylet iráni földön komolyabb támadás volt, mint az Irán damaszkuszi konzulátusa elleni, ami után áprilisban Teherán több mint háromszáz rakéta- és drón kilövésével reagált – igaz, a válaszcsapást előre jelezte, hogy arra legyen ideje Izraelnek és szövetségeseinek felkészülni.

A szakértő szerint ennél most akár erősebb választ is adhat Teherán.

A merénylet iráni földön történt, ráadásul Teherán nézete szerint egy diplomáciai úton lévő magas rangú vendéget likvidáltak. Irán Haníjét nem terroristaként tartotta számon, mint Izrael.

Most Teherán oldalán van a labda, és szerintem az egész világ rettegve várja, hogy mi lesz ebből. Ráadásul az új elnök kényszerhelyzetben van: ha nem lép fel keményen Izraellel szemben, akkor a jobboldal meg a vallási vezetés rögtön Izraellel való kollaborációval vádolja, ha pedig keményen lép fel, akkor Nyugattal eszkalálja tovább Irán viszonyát

– mutatott rá Kaiser, aki szerint emiatt is nehéz megjósolni, hogyan fog dönteni a nemrég beiktatott Maszúd Peszeskján.

Ráadásul a biztonságpolitikai szakértő szerint a Közel-Kelet már a szerdai merényletek előtt is „egy igazi puskaporos hordó” volt, ahol „mindenki azt várja, mi lesz a következő lépés”.

Emlékeztetett: miközben továbbra is zajlik a Gázai övezet elleni invázió, a Hezbollah és Izrael között továbbra is gyakoriak az egymás elleni kisebb támadások, sőt sajtóhírek szerint az izraeli kabinet épp a Libanon elleni szárazföldi invázió lehetőségét vizsgálja.

A jemeni húszik továbbra is aktívak a térségben.

A szerdai események után egy iráni eredetű fegyverrel sikerült is eltalálniuk egy izraeli célpontot.

Ez volt az első olyan eszközük, amit az izraeli vaskupola nem tudott semlegesíteni.

Emellett a napokban Recep Tayyip Erdogan török elnök is kijelentette, hogy akár katonailag is fellépne a Gázai övezet védelméért.

Kaiser ugyanakkor Erdogan kijelentéseiről úgy látja, annak valódi katonai lehetősége minimális, miközben a török elnök ezzel a nyilatkozatával bejelentkezett a régió arab országainak a „kegyeiért”, ami Teheránt akár erőteljesebb reakcióra is kényszerítheti a mostani merénylet miatt.

Hogy ez mi lehet, jelenleg nem tudni.

Az NKE docense szerint elképzelhető, hogy a legutóbbi, áprilisi támadáshoz képest ezúttal Teherán nem fogja közvetetten bejelenteni a légitámadását Izraelnek, de az is lehet, hogy a Hezbollah vagy a húszik számára szervezi ki ezt a feladatot.

Nehéz lesz lezárni a konfliktusokat a Közel-Keleten

Annak ellenére, hogy egyszerre négy különböző aktor is válaszcsapást helyezett kilátásba Izrael ellen, paradox módon ez még rövid távon jó is Netanjahuéknak,

mivel a két merénylet, valamint a konfliktusok addig is elterelik a figyelmet az izraeli belpolitikai gondokról.

A héten ugyanis kilenc izraeli katonát vett őrizetbe az izraeli katonai rendőrség, mert azzal vádolják őket – ráadásul erős tárgyi bizonyítékokkal –, hogy a genfi egyezményeket megszegve bántak palesztin hadifoglyokkal: a verések és a kínzás mellett nemi erőszakot követhettek el palesztin foglyokkal szemben, majd az így elszenvedett sérüléseik után megtagadták az orvosi ellátást tőlük.

Az izraeli politika szélsőjobboldali része a kilenc katonát hősökként, őrizetbe vételüket követően pedig mártírokként kezeli.

A letartóztatásukat a tüntetők eleve megpróbáltak megakadályozni, sőt az őrizetbe vétel után több száz radikális tüntető még be is tört abba az intézménybe, ahol a kilenc katonát kihallgatták.

Kaiser szerint ez is jól mutatja az izraeli kormány jelenlegi törékenységét, amiről szerinte sokat elárul, hogy amikor Netanjahu először miniszterelnök lett 1996-ban, akkor még ő számított radikális politikusnak, miközben ma már mérsékeltként tartják számon, pedig nézetei nem sokat változtak.

A szakértő szerint jelenleg nem tudni, hogy mikor és egyáltalán miként lehetne véget vetni a Közel-Keleten a konfliktusoknak, és tartós békét teremteni a régióban.

Ehhez szerinte a felek mellett Moszkvának, Pekingnek és a nyugati országoknak is közvetítenie kellene, de Oroszország számára Irán kiemelt partner az ukrajnai háború miatt.

Kína továbbra is a kiváró politikát folytat a régió kapcsán, míg a nyugati országok alapvetően Izrael-pártiak, így az arab országok nem fogadnák el őket pártatlan közvetítőként.

Ráadásul jelenleg sem Izrael, sem az arab országok részéről nincs nyitottság a béke felé.

Egyrészt mindegyik fél az abszolút győzelmet célozta meg, emiatt a nyugati országok hiába próbálják mérsékelni a feleket, „az hamvába holt történet” Kaiser szerint.

Az NKE docense úgy látja, hogy most Izrael eszkalálta a helyzetet, emiatt Tel-Avivra kéne nyomást gyakorolni, viszont Izrael és az arab országok között nagy a bizalmatlanság.

Kaiser szerint a konfliktusokat egyféle módon lehetne lezárni:

Izraelnek hosszabb távon ki kéne dolgoznia a környező országokkal egy olyan megállapodáscsomagot, aminek a keretében normalizálódhatna a viszonya a szomszédjaival. Azonban az, hogy Izrael elkezd területeket foglalni és betelepíteni, nem a normalizáció irányába mutat, pedig Izrael nem tudja leigázni az összes arab országot

– zárta gondolatát Kaiser Ferenc, biztonság- és védelempolitikai szakértő, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, aki szerint Izrael ilyen irányú lépései (a célzott likvidálások) csak még inkább fokozzák az iszlám világban már eleve meglévő gyűlöletet a zsidóság ellen.