Aztán, amikor már benne jártunk a télben, valahogy feltűnt, hogy az összes gyereknek ki van repedezve a szája. Olyan hideg nem volt, hogy a hidegtől legyen. Nyilván a téli idő is rátett, de alapvetően az éhezés, az alultápláltság, a vitaminhiány és a szülők igénytelensége volt az oka. Meg az én nagyképűségem. De azonnal visszazuhantam a földre, és a gyerekek nélkülözését látva már nem éreztem magam olyan menőnek."

/Forrás: M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv /