Eleinte a csendőröket a honvédek közül toborozták, szigorú válogatással.

Csak azok a honvédek léphettek át a Csendőrségbe, akiknek kiváló szolgálati hátterük volt.

A Csendőrség keretén belül további kiképzésben részesültek és csupán a kötelező próbaidő leteltével, valamint egy sikeresen letett írásbeli vizsga után váltak véglegesen csendőrré.

A tiszteket a Ludovika Akadémián, majd végzésük után a Csendőrtiszti Tanfolyamon képezték ki, amelynek sikeres elvégzése után hadnagyként avatták fel őket. Kb. 40%-uknak jogi doktori diplomája is volt.

A Csendőrség kis őrsökre oszolva látta el a vidékeken a feladatát.

Egy-egy őrs 5-15 csendőrből állott egy tiszthelyettes őrsparancsnok vezetése alatt.

A csendőrök végeztek minden bűnügyi felderítést és kivizsgálást, mégpedig igen hatékonyan: nyomozásuk az estek több mint 90%-ban sikerrel járt.

A tisztek kiképeztek, adminisztrációs feladatokat végeztek, az őrsök munkáját felügyelték és felelősek voltak minden szempontból a csendőrjeikért.

A csendőrök legfeltűnőbb megkülönböztető jele a kakastollas kalap volt.

A nagy kakastoll a fekete csendőrkalap baloldalára volt erősítve.

Egyenruhájuk egyébként hasonlított a honvédek egyenruhájához.

A kakastoll annyira jellemzője volt a csendőröknek, hogy sokszor ”kakastollasoknak” hívták őket.