"A Jóisten kegyelmezzen nektek.

A Jóisten, akivel takaróztok. Aki mögé elbújtok. Gyáván, büszkén, bután, tapsolva, gyűlölve, hazudva, cinikusan. Kirekesztve azt, aki semmi mást nem akar, csak szeretni és szeretve lenni. Élni. Tisztességben, egészségben, biztonságban nevelni a gyerekeit. Vagy pusztán egy esélyt arra, hogy valaha családja legyen. Egy másik nővel. Egy másik férfival. Vagy egyedül.

Sűrű a mohó gőg köde, elhiszem, hogy nem látjátok: emberek, gyerekek, családok – igen, családok – életével játszotok. Érvénytelenné teszitek a puszta létüket. Alaptörvény-ellenessé a magánéletüket. Billogot süttök rájuk, mert másképp éreznek, mást gondolnak, másra vágynak, mást hisznek."

Folytatás: wmn.hu

Szerző.: D. Tóth Kriszta