Egyik diktatúra sem tesz másként. Nem tehet mást. Hiszen agyaglábakon inog és így bármikor megdönthető az összetákolt rendszere. Ezért létérdeke a diktatúrának, hogy a polgárok többsége belenyugodjon és elfogadja, hogy nincs más alternatíva.

Azon áll vagy bukik a diktatúra hatalmának fennmaradása, hogy a polgárok feladják. Hogy a polgár egyénként feladja. Zuhanjon apátiába, váljon közönyössé, legyen reményvesztett. Ha ugyanis feladja, behódol és elveszti a reményt, akkor nem fog többé cselekedni. Csendben marad, lemondóan legyint és csak a vállát vonogatja.

Ha mindezt eléri a diktatúra az egyénnél és még több millió másik polgárnál, akkor győzött. Csakis akkor aratott diadalt a polgár, a társadalom és az ország felett. Addig viszont a diktatúrának minden pillanatban rettegnie kell. Hiszen amíg vannak olyan polgárok, akik felemelik a szavukat, hisznek a demokráciában, harcolnak a szabadságukért, kiállnak a jogaikért, addig nincs biztonságban a hatalma. Minden zsarnokság gyáva és gyenge. Félnek a polgároktól.

„Sohasem adjuk meg magunkat!”

Végh Edvárd