Honnan jön ez a hihetetlen mennyiségű, tömegű, alaktalan masszányi ostoba? Azok, akik pontosan "emlékeznek", milyen rettenetes üldöztetésben volt részük a "komenizmusban", akik kicsiny bibliával a hónuk alatt igyekeztek szaporán vasárnap állítólag a templomba, s akiknek az édesanyja a távoli falu verandáján mosolygott a gémeskút mellől, letörölve ezerráncú arcáról az áldott anyaföld porát satöbbi, miközben édesapjuk, a szűkszavú, ám dolgos kétkezi szikáran mindig a magyar igazságot mondta a házi kenyér mellé, akiknek a nagymamája eleve öregen és kontyosan, sütemények gőzében élt, úgy született és úgy is halt meg, igaz imával az ajkán, zokszó nélkül satöbbi? Honnan?
Hol olvasták ezt a sok baromságot?
Velem egykorú emberek „emlékeznek” tisztán arra, hogy...
Mire is? Vagy milyen illegális tudatmódosítót használnak?
Milyen „emléke” lehet itt egy fél országnak olyan időkről, amelyek egyrészt nem léteztek, másrészt semmiképp nem élhettek volna bennük életkorukból adódóan?!
Beszélgetek a velem egykorú volt iskolatárssal, egy utcában is laktunk, ismertük egymás szüleit, nagyszüleit, kutyáját, macskáját, most meg mondja nekem, hogy a drága kérgestenyerű édesanyja, az az áldott asszony, hogy az még holtában is az Urat dícséri, hajjj, mennyit dolgozott az kint a földeken.
Nézek rá hülyén, valaki itt teljesen megkergült. Ez hülye?!
Együtt rollereztünk a lakótelepen, baszki, anyád fiatal volt és a tanácsnál volt irodista, együtt jártak a szüleink bulizni, hajnalig tartott a zenés-táncos ereszd-el-a-hajam a kultúrban, te voltál az, aki apád fiókjából kiloptad és bedobtad a közösbe a pár szál kék Fecskét meg a feketecímkés cseresznyét, mi a fenéről beszélsz te itt nekem az anyaszentegyházról meg a Trianon előtti boldog anszienrézsimről?! Hülye vagy? Hát töriből is folyton bukdácsoltál, viszont baromi jól tudtunk kacsázni a folyóparton és bömböltettük a szalagos magnóról a zenét, amire te úgy emlékszel, hogy tilos volt, mert a komenisták tiltották. Mit tiltottak neked, öcsi? Az ágybavizelést, maximum.
Tőlem lejmoltad el az abbás nejlonzacskómat, tőled kaptam a boniemes szalagot, annyira tiltottak, mi?! Milyen templomba jártál te titokban? Hát együtt lógtunk a játszótéren, ott basztuk az időnket minden vasárnap délelőtt, míg az anyáink – ismétlem: fiatal, nagyszájú, külvárosi csajok – a komjáti-féle zenére sütötték a rántotthúst és boldogok voltak, mert fiatalok voltak, volt lakásuk, munkájuk, milyen lavórban fürödtél te huszadmagaddal, amikor nincs is testvéred? Hát akkor látott a te anyád földet, amikor apám kiejtette a negyedik emeletről a család egyetlen muskátliját és az pont előttetek ért flasztert.
Téged üldöztek? Ki, kérlek alássan, mesélj már róla többet, mert én csak arra emlékszem, hogy az angoltanár üldözött téged egyszer, igaz, akkor favonalzóval, de az is csak azért, mert nem írtad meg a leckédet és még rendesen be is szóltál neki.
Mi van a nagyanyáddal meg a tornácos parasztházzal? Három utcányira laktak a nagyszüleid, a gyárból mentek nyugdíjba, akárcsak az enyémek, kórusban és felkérés nélkül káromkodtak, nagyapád halat árult karácsony előtt a piacon, úgy vette a szövetkezetben, aztán adta el a későn ébredőknek, nagyanyád meg süteményrecepteket cserélt kötésmintára a prolinegyedben, akárcsak az enyém.
Az akkor látott parasztasszonyt, amikor az enyém: amikor lett tévéje.
Hova jártál te? Templomba meg hittanra? Ne röhögtess már, kiscsávó, együtt voltunk úttörők, koriztunk, bicajoztunk és fociztunk, és egyszer nagyon megvertél, mert lestem rólad orosz dolgozat közben.
Lófaszt jártál te templomba, azt se tudtad, hol van. Igen, hallom, hogy várostörténetet írsz és elöl ülsz a templomban, mert téged úgy neveltek. Kik? Kik neveltek téged ilyenre? Mit ittál? Na, azt nem kellett volna. Szóval szerinted kik? A szüleid, akik eleve a háború közben vagy utána születtek, akárcsak az enyémek és pont olyan csóró prolik voltak, mint az enyémek? Akiknek '56 is olyasmi volt, mint egy jófajta focimeccs a városszélén, mert kábé annyit értettek belőle?
Milyen emlékekről beszélsz te? Anyádék gyerekek voltak, te nem éltél, ne könnyesedjen be nekem a szemed, vagy ha igen, sirasd meg Dózsa Györgyöt is, oda járt a hatodik cébe, tavaly vitte el az infarktus, egy évvel fiatalabb volt nálunk. A Kovács, na látod, az parasztgyerek volt, úgy költöztek városra. Abból állt az egész sulis programunk, hogy röhögtünk rajta, biztos kapát tartogat az iskolatáskájában.
Ne gyere nekem a cicomás vidéki nosztalgiáddal, mert még az osztálykirándulásokon is nagyokat köptél ha láttad a Budapest vége táblát, és Újpestről bebuszozni a Keletiig még a mai napig kihívást jelent és túrát. Pontosan emlékszel, honnan jöttél, mi? És most nosztalgiázol. Szólt már neked valaki, hogy kéne valami emlékezetjavítót szedned?
Nagyanyád, ha élne még szegény, az enyémmel együtt úgy vágna szájon, ha jönnél neki Horthyval, mint fénykorodban. Amire nem emlékszel"
