Ez a harc lesz a végső
Mint egy égő erdő, olyan ez a plakát. Az Európai Néppárt három hete így hozta miniszterelnökünk tudomására, hogy destruktív és illojális természete nemkívánatos személlyé tette őt az EU-ban. Time to go, ideje menni, ezt üzenték neki, de egyre több baljós jel utal arra, hogy ő maga is erre készül. Helyzetünk emiatt is a végsőkig törékeny, bizonytalan, egyetlen pozitívum a vele szemben született új, potens politikai erő. Orbán tisztában van külföldön és belföldön egyaránt meggyengült pozíciójával, csakhogy az efféle karakter nem tanul:
„Nem fogok adós maradni önöknek, egyikőjüknek sem”, vágta gyerekes daccal az őt bíráló EP képviselők képébe három hete Strasbourgban. Pár nappal később pedig Esztergomban: „Készen állok a harcra, győzni fogunk.”
Mármint ő, mert persze így értette.
Elmeháborodott fenyegetőzés ez, nem miniszterelnöki minőség. Ő nem marad senki adósa? Márpedig az, a mi adósunk, tartozik nekünk eurómilliárdokkal, amit az ő primitív, egyszemélyi uralma miatt nem utal át az EU; adósunk ezermilliárd forintokkal, amiket elvont tőlünk: az egészségügytől, oktatástól, vasúttól, a fővárostól, az állami szolgáltatásoktól.
És mit tett ezzel a rengeteg pénzzel? Elherdálta, tizedrangú beruházásokra költötte, Krőzust csinált a családjából, közpénzből fenntart egy terméketlen, hazafiatlan oligarchakört, méregdrága és értelmetlen állami presztízs-bevásárlásokat rendelt meg. Ha valaki, hát ő tartozik nekünk egy tisztességes, európai, törvény- és jogtisztelő demokráciával. Ehelyett a saját tönkretett, kizsákmányolt gyarmatává tette az országot.
Hány év járna neki ezért? Már nincs egyetlen cselekedete sem, amivel Magyarország érdekét szolgálná, itt minden az ő személyes játszmája. Önmaga megmentésén kívül nincs más szempontja, bármit tesz, saját magáért teszi.
Egy hete, az ’56-os őrült beszédéből kiderült: felfogta, hogy a többség változást akar, és azt is, hogy immár van valaki, aki képes volt egy mederbe terelni ezt a sokféle, sokszínű többséget. Ezt viszont azoknak is illene végre tudomásul venniük, akik talán még néhány százaléknyi összekaparható szavazat reményében most szervezkedni kezdtek, próbálják megakadályozni a kormány- és rendszerváltást. De ha már ellenzékként megbuktak, legalább a változás árulójává ne váljanak.
A politikus mindenhol nagy nyomás alatt áll, de Magyar Péter egy olyan államgépezet célkeresztjébe került, amelynek tagjai nagyon sokat veszíthetnek, ha kiesnek a hatalomból. A 2026-os választás ezért nem egy demokrácia normál ügymenete lesz, hanem egy változásra váró nemzet és egy bűnszövetkezet tagjainak görcsös kapaszkodása egy mély szakadék peremébe: amelyik lezuhan, annak vége.
A Tisza Párt elnöke mindeddig ördöngösen kezelte a rá nehezedő iszonyatos nyomást, a hazug vádakat, de több támogatásra lesz szüksége.
Az orbáni autokrácia, talán a fizikai erőszakon kívül, semmitől nem fog visszariadni, hogy megállítsa. Ezért a minimális tisztesség és racionalitás azt kívánja, hogy legalább azok, akik valóban a rezsim bukását akarják, ne hátráltassák őt olyan kifogásokkal, amelyek a tét mérhetetlen nagyságához képest jelentéktelenek, gyerekesek. Fogadják végre el, hogy egy korszak véget ért, bármennyire fáj is a szívük a sok szép, felemelő kudarc után.
A vérvörös plakáthoz egy mondatot is csatolt a Néppárt: „Itt az ideje visszahozni Magyarországot Európához, és esélyt adni neki, hogy kilábaljon a rossz vezetés okozta következményekből.” Úriemberek voltak, a rossz vezetés helyett bűnszövetkezetet is nyugodtan írhattak volna. Orbán már harsogja is, hogy a „Tisza Párt Brüsszel bábkormánya lenne és hogy a magyar demokrácia vérbő és erőteljes”. Mi mást is mondana? Minél nagyobb a baj és ő maga minél nagyobb bajban van, annál nagyobbakat hazudik. Hiszen hitt abban és még mindig hisz, hogy a bűn elnyeri jutalmát, zsebre teheti az egész országot, megússza, és ami megmaradt, azt is felszámolhatja.
Már csak a bosszúvágy hajtja. Tucatnyi interjújában Magyar valamennyi nekiszegezett kifogásra tisztességesen válaszolt, és igen, azt is kimondta, ami a demokratikus állam lényege: visszaállítaná a fékeket és ellensúlyokat. De nem mondhat ki mindent, elég volna egyetlen óvatlan, kiforgatható mondat, és Márki-Zay Péter sorsára jutna. Elvégre ebben az országban a szavazók fele úgy tudja, hogy Ukrajna támadta meg a szegény kis Oroszországot...
Magyarország ma valóban égő erdő, ezért akik ismernek Magyarnál alkalmasabb tűzoltót, azok ne rá fenekedjenek, hanem a saját emberüket erősítsék: építsen ő 40 százalékos pártot, győzze le ő a Fideszt, szerezze vissza nekünk ő az országot. Fair üzlet, nem?
