Euró tízmillókból épült fel Magyarország első lárvafarmja, ahol légylárvák milliárdjainak segítségével állítanak elő prémium minőségű fehérjét szerves melléktermékekből. Ki fogja felvásárolni tonnaszám a lárvákat? Mitől fenntarthatóbb a rovarfehérje a hagyományosnál? Mit keres egy híresen rovarfób ország exállamfője a lárvagyár átadóján? Egyáltalán, hogyan hizlalják a takarmánylárvát? Ez a gyáravatás más volt, mint a többi.
Képzeljünk el egy olyan gyárat, amelyben napi 120 tonna agrár- és élelmiszeripari, mellékterméket dolgoznak fel a legmodernebb módszerekkel kitenyésztett specialisták milliárdjai, akik kitűnő talajjavítót és nagy tápértékű, hipoallergén fehérjét állítanak elő más módon nem igazán hasznosítható alapanyagokból.
Mindezt a hagyományos fehérje-előállításához – például a szójatermeléshez – képest töredék víz- és területhasználat, illetve károsgáz-kibocsátás mellett, meglepően rövid idő alatt.
Hol a trükk – kérdezheti a teleshopos és nagyotmondó kormányzati ígéreteken szocializált kelet-európai olvasó, és hát bizony, fel kell tegyük a kezünket: a trükk egy fekete, darázsderekú kétszárnyú korai fejlődési stádiuma. Ez pedig a fekete katonalégy (Hermetia illucens) lárvája.
Vagyis a Budapest keleti határában, Üllőn, hivatalos megfogalmazással alternatív takarmányfehérje-üzemként, december 13-án pénteken átadott, 400 tonna acélból összeállított 13 ezer négyzetméteres fémcsarnokban rovarfehérjét fognak előállítani nagy tételben.
Az alternatív takarmányfehérje üzemet (lárvagyár, lárvaház, lárvahizlalda, lárvafarm, lárvászat, rovarászat… vajon melyik kifejezést teszi magáévá a köznyelv?) a térség fideszes országgyűlési képviselője, Szűcs Lajos és az agrártárca államtitkára, Feldmann Zsolt társaságában maga Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumának elnöke nyitotta meg, aki az alapítvány tőkealapja révén végső soron maga is a gyár finanszírozói között tartható számon.
