Van egy város Erdélyben, Magyarország határain túl, ahol nagyon sok magyar él. Ez az én jelenlegi lakhelyem. A magyar ajkúak úgy hívják: Marosvásárhely. A román lakosság pedig Târgu Mureș-ként szokta emlegetni. Sajnos úgy alakult, hogy ez a város közigazgatási szempontból nem tartozik Magyarországhoz. Azért írták fel román nyelven is a nevét, mert a román kormány az, amely felelős az itteni ügyekért.
Te, aki az erdélyi magyarokat csak székely emberes viccekből ismered, egy kicsit magadba nézhetnél, amikor velünk szórakozol! De komolyan. Mégis milyen jogon akarsz te beleszólni a helyi ügyeinkbe pénzzel, paripával, (vagy tűzzel-vassal?).
Miért akarod bazári majmokként mutogatni a székelyeket? Az én kezemben is van már egy szavazat, amit a te kormányod biztosított számomra, csak azt nem tudom, miért. Itt ugyanis a legkönnyebb dolgod van. Ha csurrantasz-cseppentesz nekünk is valamit, elnyered a határon túliak szeretetét, rád szavaznak, viszont amit elcseszel, az minket egyáltalán nem is érint, tehát nem fogunk rád haragudni, ha közben az anyaországban befagyasztod az egészségügyet, vagy tudom is én hogyan b.szod szét Magyarországot. A többi magyarral szúrunk csak ki, ha rád szavazunk.
Értsd meg, hogy a mi kormányunk Románia kormánya, amelynek vannak magyar képviselői is. Ott kell érvényesítenünk az érdekünket, ha változást akarunk. Ott kell elszámoltatnunk a vezetőket, ha nem tetszik valami Târgu Mureș-ben. Hiszen ha már sajna úgy alakult, hogy ez román föld, és így írják ki a városom nevét, akkor bizony a román képviselőket fogom elzavarni a retkes vészbe, ha meglopnak. Nem téged, mert itt nem te vagy a főnök.
Tudnod kell, hogy bár sokan beveszik a mézes-mázas dumád, a legtöbben tudjuk, hogy csak szavazatszerzésre kellünk. Azért, hogy te az otthonodban stabilizáld a hatalmad. Nagyon kibuktam, amikor szavazati joggal ruházott fel a tetű, szemét, számító kormányod, de már csak azért is elmegyek, hogy ellened tegyem le a voksom.
Javaslom, hogy ne nézz minket hülyének, talán akkor mi is jobban tisztelünk majd. Tudod, nálunk ez alapvetés…
Béla Reményi