Amikor elindult az interjú, az első benyomásom az volt, hogy Kovács Ákos udvari dalszerző ül a kérdezővel szemben, mert ezek már profilból is hasonlítanak egymásra, de nem.

Szemből már felismerhető volt a jéghideg szemű, teljesen érzéketlen tekintetű Rogán Antal, akiről sajnos tulajdonképpen nem túlzás azt mondani, hogy Joseph Goebbels 21. században pusztító kiadása. Mindenestül.

De elsősorban az ügyködése, a munkálkodása alapján.

Mint megtudtuk, mert elmondta legalább tízszer, a back office-t vezeti, magyarul a háttérből irányít és gyártja le azokat az uszító, hazug tartalmakat és üzeneteket, amelyeket aztán a front office szereplői, Júdástól Gulyásig, Origótól Megafonig mindenki a legnagyobb hangerővel, esetenként vizuális technikával tol a nép arcába.

Persze Rogán Antal rezzenéstelen pofával tagadta, hogy létezik kormányzati médiabirodalom, de ettől még ez a rendszer belülről: Rogán, a Magyarország Zrt. háttérintézménye, aki azért felel, hogy minden napban, órában, pillanatban nyomassza, zsibbassza, szédítse és sokszor félelemben tartsa a populációt.

A piszkos munkát is el kell végezni valakinek.

Júdás első számú consiglieréje eleinte őzike tekintettel nézte hülyének a riportert, de a végére már nem nagyon bírta a nyomást, és zsarolásnak nevezte az interjút.

Ő úgy emlékszik, hogy június második napján, a választás előtt egy héttel, a Hyde parkban őt megzsarolták.

Megáll az eszem, ba@zdmeg!

2024-ben, amikor elméletileg Magyarországon dúl a demokrácia és minden a legnagyobb rendben van, akkor ez a népképviseleti személy, ez a szolga, aki a közösből kapja a nem kevés fizetését a találmánya mellett (képviselői, miniszteri közpénzjavadalmazások) hisztibe veri magát, meg van sértődve, mert őt felkérdezik.

Nem mintha egy demokráciának nem ez lenne a lényege, hogy a választott, pláne hatalmon lévő politikusokat időnként számon kérik, szembesítik, bírálják, egyáltalán szembesítik a munkájukkal kapcsolatosan.

Főleg azok után nem, hogy Antalunk neve folyamatosan felbukkant kormányzati és nem kormányzati bűncselekmény-gyanús, de legalábbis durván kétes ügyletekkel kapcsolatosan.

Gondolok itt a letelepedési kötvényekkel való bizniszeléstől a végrehajtói maffiával való összefonódásig (amely a kabinetfőnöke érintettségét is felveti) egy rakás mindenre.

Igen, a közérdekű kormányzati tájékoztatás címen dübörögtetett pártpropagandára külön is.

Szóval nincs semmi látnivaló, hogy Ádám családjának lakását bérli Barbarával, akinek a neve szintén többször elhangzott már Antaléval együtt a mocskos Schadl-Völner-mizériában.

És akkor ne beszéltünk az exekről, akik mind megmilliárdosodtak, dacára annak, vagy éppen azért (?), mert zátonyra futott a kapcsolatuk ezzel az alakkal.

Aki semmire nem emlékszik, aki soha semmit nem tud, aki soha sehol nem volt ott, mégis ő vezeti a propaganda minisztériumot, de már egy ideje a polgári titkosszolgálatokat is.

Nem tudom, melyik rosszabb, de maradjunk annyiban, hogy a hülyének nézés ezen magas szintű technikáját bizonyára majd szintén világtalálmányként fogja értékelni az utókor.

Azért nem értem ezt az egészet, mert a begyének hűtése során egyszer ezt bírta mondani:

„Amíg nem felügyeltem a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat, rengeteg olyan információ volt, amit én sem láthattam. Most gyakorlatilag szinte mindent láthatok, ha akarok.”

Majd ezt is:

„Amióta felügyelem a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat, van módom látni, hogy hányan hivatkoznak rám és másokra olyan emberek, akik azt sem tudom, hogy kicsodák.”

Tehát HA akar.

Szerintem Antal mást sem akar csak ezt: látni, hallani és kussolni.

Mert az információnál értékesebb vagyontárgy nincsen, nem véletlenül van minden országnak titkosszolgálata és kémhálózata.

Csak az nem mindegy, hogy adott kormány mire használja az információt.

A saját hatalmának megőrzésére, zsarolásra és befolyásolásra, vagy az ország és a nemzet védelmére.

Bűnöző Antal márpedig nem az a rózsaszín lelkű ma született bárányka, és nem is az egyszerű parasztgyerek, aki nem urizál.

Ezek a tézisek rég megbuktak.

Emberünk olyan szinten cáfolt rá ezekre a közkeletű hazugságokra, hogy az a másfélmilliós széldzseki adja a másikat, amiben a doktorminiszterelnök úrral elfogyasztott luxusebég után kapták lencsevégre a nagy feltalálót.

Amikor meg kellett beszélni, hogy Varga Judit nyilvánosságra került, a személyét érintő közveszélyes locsogásával mit kezdjenek.

Egy biztos:

egy darabig nem fog interjút adni, mert őt és a nemzeti kormányt csak szidja, lejáratja a rohadt független média, és soha semmi jót nem írnak róluk.

Bezzeg a házimédia, az ajnározza és a tenyerén hordja a bűnszervezetet, és úton-útfélen magasztalja a nemzetromboló tevékenységüket.

Nem mintha eddig versenyt futottak volna abban, hogy a nyilvánosság rendelkezésére álltak, sőt.

Kövér házmester gondoskodott arról is, hogy egész egyszerűen kibasszák a sajtót a Parlament azon részéről, ahol kérdezni lehetne a méltóságos urakat.

Akik már rég megmondták, hogy fake news sajtónak nem nyilatkoznak, és ők el tudják dönteni, ki a fake news.

Ez így működik jobb helyeken, ez a bevett szokás egy demokráciában.

Amely demokrácia – köszönik szépen – csodálatosan érzi magát, virágzik és virul, csak a torka véres, de az kit érdekel.

És most jöjjön néhány személyesebb gondolat, amolyan coming out jelleggel, miután az utóbbi időben rengeteg személyeskedő, agresszív, minősíthetetlen megjegyzést és üzenetet kapok.

Amelyeknek oka, hogy szimpátiával viseltetek Magyar Péter tevékenysége iránt.

Szeretnék megkímélni mindenkit, akit ez érint, hogy spekulálnia kelljen velem kapcsolatosan. Igen, nagyra tartom azt, amit ez az ember az elmúlt hónapokban tett.

14 év után szakítottam azzal az ellenéknek nevezett tömörüléssel, amely nem tudott engem képviselni, amely többször cserben hagyott, amely nem tudott alternatívát kínálni a jövőt illetően.

Lehet, hogy ez az ember is ugyanazt mondja, amit a hagyományos ellenzék is mondott, vagy amit én is régóta gondolok.

Mégis van ebben most valami más, valami reményt adó. Igen, maximálisan tudok vele azonosulni, és leszarom, hogy honnan jött, mit csinált, engem az érdekel, hogy mik a tervei, és hogyan képzelné el az országot Júdás bukása után.

Ebben egy újabb megerősítést adott mindaz, amit a minap a Klubrádióban elmondott.

Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lennék vele szemben kritikus és számonkérő, ha olyasmit tesz/ nem tesz a jövőben, ami szerintem nem fér bele, ami ellentmond az ígéreteinek.

A döntésemben szerepet játszik az is, ami "A hatalom megszállottja" című könyv elolvasása után vált világossá számomra Gyurcsány Ferenc valódi szándékaival kapcsolatosan.

A lényeg, hogy Vogronics nem lett a Tisza Párt tagja, a Vogronics nem lett áruló, a Vogronics nem bolondult meg, hanem sokadmagával egy olyan erőt mutatni képes, potens alakulat keltette fel az érdeklődését, amely meghaladja a 14 éve egymást cseszegető, furkáló ellenzéki tömörülést, ahol a többiek ledarálásával a DK akart lenni az egyetlen meghatározó erő.

Mindezt úgy mondom, hogy évek óta jelzem, kérdezem, próbálom megérteni, hogy miért nem haladunk semerre.

Most meg már azt próbálom megérteni, miért nem sikerült azt megtennie az ellenzéknek, amit Magyar Péter három hónap alatt egyedül végigcsinált.

És ha 14 év alatt nem ment, vajon meddig kellene még várni, hogy végre sikerüljön.

Tartom magam ahhoz, hogy ez a rendszer belülről fog megdőlni, és ehhez elengedhetetlen egy belülről jött szereplő, aki jelen esetben Magyar Péter.

Aki mindezek miatt nem kíváncsi a véleményemre, azt kérem, ne olvassa az írásaimat.

Ahogy eddig is, fenntartom, hogy én senkit nem akarok meggyőzni, semmire nem akarok rábeszélni, de pláne magyarázkodni nem akarok azzal kapcsolatban, amit gondolok.

Csak annyit kérek, hogy tartsuk tiszteletben egymást, a mocskolódást pedig mellőzzük.

Köszönöm.

Mostantól pedig az állandó írásvégi mondatom is módosul.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer meg fog bukni!

 

Szerző.: Vogronics András