Joggal várhatta az ember epedve a miniszterelnök ma reggeli rádiós eligazítását, ugyanis az elmúlt napokban mind nemzetközi porondon (békemissziózgatás), mind idehaza (Till Tamás gyilkosának ügye) nagy port kavaró ügyek kerültek terítékre.

Ennek megfelelően, mégis némileg váratlanul kemény kérdéssel indította a rádió riportere az interjút:

Mi történt az elmúlt napokban?

Orbán Viktor a minap telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, ami nem lehetett túl produktív eszmecsere, ugyanis a magyar miniszterelnök kevéssé dicsekedett vele, miközben az oroszok deklarálták, hogy részükről továbbra is kizárt az ukrajnai háború békés rendezése.

A békemissziózó Orbán, aki egyébként a héten Donald Trump frissen megválasztott, de hivatalba még nem lépő amerikai elnöknél is tett egy villámlátogatást, ezek után lemondóan jelezte, hogy bár ők javaslatot tettek egy karácsonyi tűzszünetre és egy nagyszabású fogolycserére, Zelenszkij ukrán elnök ezt „egyértelműen elutasította és kizárta”.

Az ukránok utóbb egyébként azt állították, hogy nem is mondhattak nemet a magyar javaslatra, ami „karácsonyi tűzszünetet” kezdeményezett, ugyanis egyáltalán nem kaptak ilyen javaslatot.

Ezek után nem csoda, hogy a Kossuth Rádió riportere is kíváncsi volt arra, mi történt az elmúlt 48 órában, Orbán viszont láthatóan nem volt felkészülve ennyire komoly felkérdezésre, no pláne rögtön nyitásként, így inkább arról kezdett el beszélni, hogy „erős hetünk volt”, majd átugrott oda, hogy a költségvetés is kezdi elnyerni a végső formáját, így láthatóvá válik a magyarok 2025-ös éve. Majd arról magyarázott valamit, hogy „sok mindent kellett beletaposni ebbe a zsákba”, és még nincs vége,

„ugyanis szombaton a Sopronig tartó autópályaszakaszt talán át tudjuk adni”.

A rejtélyes talán, és az autópályaszakaszos kitérő után viszont már ráfordult a nemzetközi kérdésekre, de azzal a felütéssel, hogy miközben „nemzetközi vízben is fürdünk, nekünk a magyar medencében is úszni kell”.

Orbán szerint az EU soros elnökeként

„nemzetközi ügyekkel van tele a kezünk és az agyunk”,

„de a diplomácia bonyolult dolog”, olyannyira, hogy nem is akart untatni minket ezzel a témával.

És akkor ezen a ponton már tényleg rátért a tűzszünetes témára, miszerint „asztalon van magyar kezdeményezésre egy ajánlat, hogy legalább karácsonykor ne haljon meg senki a frontvonalon”, ami a miniszterelnök szerint nem túl bonyolult ajánlat.

„Ha a felek meg tudnak egyezni, lehet tűzszünet” - osztotta meg velünk meglátását.

Orbán szerint az olimpia (mármint a párizsi) is jó alkalom lett volna arra, hogy megszakítsuk a háborút, de az nem sikerült. Mivel most is érdemes volt tenni egy kísérletet, a lehetőség az asztalon van, el lehet fogadni, vagy el lehet utasítani. Az egyik fél elfogadta (ez lenne ugyebár a Kreml a miniszterelnök szerint), a másik fél elutasította (ez pedig Zelenszkij), „de még van jó néhány nap karácsonyig”, nyugtatott meg mindenkit a miniszterelnök.

Arra a kérdésre, hogy miért utasíthatta el Ukrajna a javaslatot, Orbán annyit mondott, hogy „a magyar diplomácia mindent megtett, erőn felül is”, és ha nem mi lettünk volna a soros elnökök, még ennyire sem lett volna lehetőségünk.

„Kinek a kezében van a béke kulcsa?”

- szólt a következő kérdés, de Orbán megint terelt. Visszautalt arra, hogy az EP-kampány idején, idén nyáron a Fidesz választási programja arról szólt, hogy a világ sokkal nagyobb változás előtt áll, mint gondoljuk, és

„a magyar kormány szerepet vállalhat egy olyan változásban, amely történelmi léptékű lesz, a háborúból a békébe, a gazdasági nyomorból a gazdasági sikerbe, bizonytalanságból a biztonságba, genderőrületből a családok megvédelmezésébe, migrációt támogató politika helyett határokat megvédő politikai irányba”.

És meg is kapták ehhez a támogatást, hiszen fölényesen nyertek, megalakult a Patrióták pártcsoport, és még Trump is nyert - sorolta a miniszterelnök az elért eredményeket.

Az eszmefuttatás természetesen oda futott ki, hogy mivel Trump még nincs hivatalban, a béke még várat magára, de január 20. után „repülőrajtot vesz az új adminisztráció”, és nem csak Amerikában, de Európában is „a mi szívünknek kedves változásokat fognak kikényszeríteni”.

Ezután egyből ráfordultunk Románia és Bulgária schengeni övezethez való csatlakozására, amit Orbán hatalmas sikerként értékelt. Ezen a ponton nagy köszönetet mondott Pintér Sándornak és Bóka Jánosnak, akik nélkül ez nem jöhetett volna össze, mondván:

„minden elismerést megérdemel a két miniszter.”

Amellett, hogy jelezte: a csatlakozás pozitív változást hozhat a kissé fagyos román-magyar diplomáciai kapcsolatokba, és hogy örömmel üdvözlik a baráti Bulgáriát, jelezte azt is, hogy Románia csatlakozásának köszönhetően le tudják majd vezényelni arról a határszakaszról a rendőröket, ami úgy a más határok védelme, mint a belső rendünk szempontjából üdvös lépés lesz. Ezen a ponton maga Orbán is elismerte, hogy a rendőrségnél „létszámproblémák vannak”.

Innen egyből átfordultunk Szíriára, azon belül is arra, hogy egyesek (nem nevezte meg őket sem a riporter, sem Orbán) egy ponton tévesen azt híresztelték, hogy a megbukott Bassár el-Aszad szír diktátor Magyarországra érkezhetett.

Orbán elmondta, hogy neki személy szerint ez volt a hét legfontosabb eseménye, „ez a legfájóbb és leginkább körültekintést igénylő ügy”.

Emlékeztetett mindenkit arra, hogy a szír polgárháború 2015-ös szakaszában „migrációs és terrorhullám söpört végig Európán”, és többszáz áldozatot követelő terrorcselekmények történtek számos európai nagyvárosban.

„Ez nem gyerekség, nem jópofaság, ez vérre megy, itt áldozatok vannak” - jelentette ki a miniszterelnök, aki szerint „mi ezt kisebb karcolással úsztuk meg (Röszke), mert nem engedtük be a migránsokat”.

Orbán szerint most pedig azt történt, „hogy valakik bele akarták keverni Magyarországot egy tűzforró konfliktusba”, hiszen Aszadra most éppen fegyveres csoportok vadásznak. „Aki azt állítja, hogy belépett, az vadászterületet csinál vagy akart csinálni Magyarországból”, mondta, hozzátéve, hogy „tudnunk kell, hogy kik voltak, és miért”.

(Az azóta cáfolt hírt elsőként a Magyar Hang írta meg, majd Magyar Péter is utalt rá egy Facebook-posztjában, utóbb azonban kiderült, hogy a mellékelt fotó valójában 2012-ben Ankarában készült.)

Orbán szerint ugyan ez egy szabad ország, ahol az emberek „marhaságot is csinálhatnak”, de feltette a kérdést, hogy vajon véletlenül történt-e ez. Majd gyorsan hozzá is tette, hogy nem hiszi. Jelezte, hogy olyan kérdésekre várják a választ, mint például: ki áll e mögött, ki találta ki, milyen célból, kiket vont be, stb. Majd gyorsan leszögezte, hogy ezek nehéz kérdések, de „erre vannak a titkosszolgálatok”.

Éles váltással visszatértünk oda, hogy az orosz-ukrán háború kapcsán mire számít a magyar miniszterelnök, „tudnak-e erősödni a magyar családok”, amire Orbán ismét elővette a más sokszor lejátszott lemezt, és eldarálta, hogy a gazdaság minden baja a háborúból fakad, de mivel annak nemsokára vége lesz „fantasztikus év áll előttünk”. Ismét kiemelte, hogy sikerült megkötni a bérmegállapodást, illetve kiemelte, hogy kaptak már béremelést az egészségügyi dolgozók, a pedagógusoknál is zajlik a rendezés, és „ha jól látom, sikerült az igazságszolgáltatással is megegyezni”.

Ezek után hosszútávú céljaikról is szólt néhány szót, diszkréten jelezve, hogy bérszempontból „van még néhány hely, ahol méltatlanok az állapotok, ezeket fel fogjuk számolni 2025-26-27-ben”.

Végezetül szóba került a hét legnagyobb port kavaró ügye: az, hogy Till Tamás előbb kisétálhatott a rendőrségről, majd az ügyészség állásfoglalása után mégis elfogták.

„Hogy látja az ügyészség döntését?” - kérdezte a riporter, Orbán pedig hatalmasat sóhajtott, majd három pontba szedte a gondolatait:

1. „Az eltűnt gyerekeket keresni kell, sosem szabad feladni. És vannak eltűnt gyerekek, ez egy komoly feladat, itt nincs kompromisszum.”
2. „Fantasztikus rendőreink vannak. Ez egy több mint 10 éves ügy, láthatóan mentek utána, nem zárták le, engem ez megnyugtat.”
3. „Minden jogi vitát mellőzve: igazságnak lennie kell.”

A riporter itt még visszakérdezett, hogy akkor a jogalkotóknak van-e dolguk ezzel az üggyel, mire Orbán kategorikusan úgy zárta le a beszélgetést:

„Ha van teendő, akkor cselekedjen. Igazságnak lennie kell.”