Így cselezi ki az USA-t és az EU-t a két rosszfiú, Putyin és Kim Dzsongun
Mint általában Vlagyimir Putyin orosz elnök külföldi útjait, ezt is nagy titokzatosság lengte körül. Bár az orosz állami televízióban történtek utalások egy esetleges vizitre, semmi konkrétumot nem mondtak.
Kedden aztán megerősítették, hogy az orosz elnök Jakutszkba, egy, az orosz Távol-Keleten fekvő városba látogat.
Politikai elemzőknek rögtön egyértelművé vált, hogy ez már bizony félúton van Moszkva és Phenjan között.
Végül az észak-koreai látogatás előtt mindössze egy nappal erősítette meg az út tényét a Kreml.
Közben az észak-koreai fővárosban már egy ideje nagy volt a készülődés, amit hírszerző források és műholdfelvételek is megerősítettek.
A látogatás napján gyakorlatilag kiürültek az észak-koreai főváros főbb útvonalai, amelyek mentén végig orosz zászlók és Putyin-portrék láthatók.
A Szunani nemzetközi repülőtéren a bejárat felett hatalmas transzparens, amelyen ez olvasható:
Köszöntjük az orosz elnök elvtársat, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint!
Egy másikon pedig ez áll:
„Észak-Korea és Oroszország barátsága örök!”
Mi lesz a menetrend?
Mivel az orosz államfő helyi idő szerint este érkezett – Észak-Koreában hét órával előrébb járnak –, így a hivatalos fogadás szerdán reggel volt. Katonai tiszteletadással fogadták Putyint, majd megkezdődtek a tárgyalások.
Az államfő részt vesz egy gálakoncerten, és – elutazása előtt – útban a repülőtér felé meglátogatja a távol-keleti ország egyetlen orosz ortodox templomát.
De mindez persze csupán formalitás. Az időzítés sem mellékes, hiszen mindez néhány nappal a G7 olaszországi csúcstalálkozója és a hétvégi svájci békekonferencia után történik.
Ez utóbbira egyébként nem hívták meg Oroszországot, viszont Zelenszkij ukrán elnöknek sem sikerült az eredetileg meghívottnál jóval kevesebb résztvevőt meggyőznie saját, 10 pontos béketervének támogatásáról.
A két vezető egyébként legutóbb tavaly szeptemberben találkozott, amikor Kim hatalmas páncélvonatán Vlagyivosztokba utazott, és részt vett a Keleti Gazdasági Fórumon.
Putyin legutóbb 2000-ben járt Phenjanban.
Beszédes az is, hogy kik kísérték el Putyint.
Jelentések szerint ott lesznek a tárgyalóküldöttségben az orosz katonai- és fegyverbeszerzésért felelős tisztviselők, valamint az új védelmi miniszter, Andrej Belouszov és Denisz Manturov, az a miniszterelnök-helyettes, aki a kormányban felügyeli a védelmi szektort.
A négyszemközti megbeszélések előtt mindketten nyilatkoztak a sajtónak.
Kim Dzsongun teljes támogatást ígért Oroszországnak az ukrajnai háborúhoz.
„A világ egyre gyorsabban változik; ebben a helyzetben az a célunk, hogy szorosabbra fűzzük az együttműködést Oroszországgal és kormányával”
– mondta az észak-koreai vezető az orosz hírügynökségek közlése szerint.
„Teljes támogatásáról és szolidaritásáról” biztosította „az orosz kormányt, hadsereget és népet az Ukrajnában a szuverenitás, a biztonsági érdekek és a területi egység megvédésének érdekében folyó különleges hadművelet végrehajtásában”.
Vlagyimir Putyin köszönetet mondott a támogatásért, és bejelentette: a felek új, a kapcsolatok további mélyítését célzó egyezményt fognak aláírni.
Miért zár szorosra Moszkva és Phenjan?
A lényeg ugye az, hogy mit adhat Észak-Korea Oroszországnak és viszont?
John Kirby amerikai nemzetbiztonsági szóvivő szerint a Biden-adminisztrációt nem zavarja a látogatás ténye, annál inkább a két ország egyre mélyülő kapcsolata.
Korábban az USA, Dél-Korea és más államok is azzal vádolták Észak-Koreát, hogy nagy mennyiségű fegyvert adott át az oroszoknak az elmúlt hónapokban.
Mind Moszkva, mind Phenjan cáfolta az állításokat, és tagadta, hogy fegyverüzletet kötöttek volna, csak – úgymond – „szorosabbra fűzték a katonai együttműködést”.
Ugyanakkor szakértők rámutattak, vélhetően Moszkva a kétoldalú kereskedelemmel megszegte a Phenjan ellen érvényben lévő nemzetközi szankciókat, amelyeket gyorsan bővülő kémműhold-telepítési programja miatt rendeltek el.
Nemrégiben az amerikai védelmi miniszter, Lloyd Austin arról tájékoztatta a képviselőket, hogy az észak-koreai lőszer- és rakétaszállítmányok, valamint az iráni drónok tették lehetővé az orosz erők előrenyomulását a tavaszi offenzíva idején.
Feltételezhető, hogy az így szerzett lőszerek mennyisége meghaladta azt, amennyivel az Egyesült Államok és az Európai Unió támogatta Ukrajnát ebben az időszakban.
Tavaly augusztus és idén február között Észak-Korea 6700 konténert szállított Oroszországba, ami tartalmazhatott akár 3 millió darab 152 mm-es tüzérségi lövedéket vagy 500 ezer rakéta-sorozatvetőt – erről már a dél-koreai védelmi miniszter beszélt.
A tárcavezető szerint a lőszerekért cserébe Moszkva harckocsikat és harci repülőgépeket küldött Phenjannak, illetve olyan technológiát is átadott, amely segítheti az észak-koreaiak kémműhold-telepítési programját.
Nem volt mindig ekkora a barátság
Érdekes módon Kim Dzsongun nem nagyon favorizálta ezt a kapcsolatot a múltban.
A váltást a Covid-járvány hozta el, hiszen előtte mindössze egyszer találkozott az orosz államfővel. Viszont volt három észak-koreai–kínai csúcs, valamennyi Hszi Csin-pinggel.
Barátkozott a dél-koreai államfővel, Mun Dzse Innel, aminek szintén három találkozó volt az eredménye, nem beszélve Donald Trump ugyancsak három csúcstalálkozójáról Kimmel.
Aztán a járvány időszakában Észak-Korea még inkább bezárkózott, hogy így próbálja meg túlélni a járvány bejutását az országba, persze az igyekezet hiábavaló volt.
A továbbra is pocsék élelmiszer-ellátás, az atomprogram és a rakétatesztek miatt elrendelt nemzetközi embargó végül arra késztette Kim Dzsongunt, hogy a hadiipar hathatósabb fejlesztésébe kezdjen.
Kína azóta is inkább csitítani próbálja korábban elkötelezett partnerét, Dél-Koreával soha nem látott módon romlott meg az amúgy sem túl jó kétoldalú viszony.
Ennek látványos jele volt, hogy egy héten belül a dél-koreaiak kétszer lőttek rá észak-koreai katonákra, akik eltévedtek, és véletlenül átkeltek a két államot elválasztó demilitarizált zónán.
Előzőleg Észak küldött százával szeméttel megtömött ballonokat déli szomszédjához.
Ebben az elszigetelt világban hallották meg Phenjanban, hogy az orosz–ukrán háborúban ki tudnák segíteni fegyverekkel és lőszerekkel az oroszokat.
Ez pedig kapóra jött Putyinéknak, mert a nemzetközi szankciók eredményeként más irányba kellett elkezdeni „barátokat” keresni. Emellett ott van egy ideológiai töltetű kapocs is, hiszen mind Putyin, mind pedig Kim Dzsongun felvette a harcot az imperialista Nyugattal.
A kérdés már csak az, hogy bár most még Észak-Korea tud fegyvereket szállítani Oroszországnak, de vajon milyen gyorsan és meddig sikerül kijátszani a nemzetközi szankciókat?
