Mindkét megközelítés helyesen ismeri el, hogy a tárgyalások mindaddig hiábavalók maradnak, amíg a változó körülmények nem kényszerítik az egyik felet arra, hogy elfogadja azokat a békefeltételeket, amelyeket ma még elutasít.

Mindazonáltal egyik megközelítés esetében sem valószínű, hogy véget vet a háborúnak − írja a Foreign Affairs hasábjain Dan Altman, a Georgia State University politikatudományi tanszékének docense.

A fegyverek átadásának késleltetése végül arra kényszerítheti Ukrajnát, hogy a háború befejezésére tett kétségbeesett kísérlet részeként engedményeket tegyen Oroszországnak.

Azonban ennek a megközelítésnek a hívei figyelmen kívül hagyják, hogy ez milyen hatással lenne Oroszország háborús céljaira.

Moszkva az újonnan szerzett katonai előnyökre alighanem úgy reagálna, hogy megduplázná legszélsőségesebb követeléseit − vagyis további területi nyereségeket kívánna elérni olyan helyeken, mint Harkiv és Odessza, valamint rendszerváltást és demilitarizációt Ukrajnában.

Kijev bármilyen engedményét Moszkva kibővített háborús céljai ellensúlyoznák.

Az eredmény orosz térnyerés lenne a csatatéren, nem pedig béke – véli a szerző. 

A másik opció 

Hasonlóképpen, bár az amerikai kongresszus megkésett 61 milliárd dolláros ukrajnai segélyről szóló határozatát ünnepelni kellene, ez inkább növeli az Ukrajna irányítása alatt lévő terület nagyságát a következő egy évben, mintsem hogy véget vetne a háborúnak.

Még a legjobb esetben is ha az ukrán ellentámadás nagy területeket szabadít fel, Oroszország valószínűleg folytatná a harcot.

Elég támogatást nyújtani Ukrajnának ahhoz, hogy legyőzze Oroszország folyamatban lévő offenzíváit, alapvető fontosságú, de nem fogja befejezni a háborút.

Ahhoz, hogy a háborút elfogadható feltételekkel lehessen befejezni, többre van szükség.

A nyugati stratégiának nem szabad kizárólag azon alapulnia, hogy Ukrajna azonnali fegyverigényét teljesítsék.

A jelenre való összpontosítás érthető, mivel Ukrajna több fronton küzd az orosz erők visszaszorításáért, de ez soha nem lesz elegendő.

Ha Oroszország vezetői úgy gondolják, hogy a végén győzni fognak, akkor tovább fognak harcolni.

Moszkva hosszú távú számításainak átalakítása legalább olyan fontos, mint a jelenlegi csaták megnyerése. 

Ennek a számításnak a megváltoztatásához olyan beruházásokra van szükség a fegyver- és lőszergyártás bővítésére, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy meggyőzzék Moszkvát arról, hogy a Nyugat az elkövetkező években felül fogja múlni Oroszországot.

A cél az, hogy az orosz vezetők féljenek egy hosszú háborútól.

Ennek a félelemnek a megteremtése az, ami létfontosságú a háború befejezéséhez – véli a Foreign Affairs szerzője.