Költségvetés

Az államháztartás a központi és a helyi kormányzat bevételeit és kiadásait tartalmazó mérleg, illetve az ezekre vonatkozó szabályrendszer (más néven az államháztartás rendszere). Az államháztartás az állam gazdálkodási rendszerének egésze. Azt a tevékenységet, amellyel az állam a bevételeit beszedi és összegyűjti az állami költségvetésbe, mint pénzalapba, majd azt felhasználja kiadásai teljesítésére, államháztartásnak nevezzük. Az állam olyan feladatokat lát el a köz érdekében, amelyeket a gazdaság többi szereplői nem tudnának megoldani. Ezeket a feladatokat közfeladatoknak nevezzük (Wikipédia.hu)

Államcsőd

Amikor az állam fizetési kötelezettségeinek nem tud eleget tenni.

Magáncsőd

Amikor a magánszemély fizetési kötelezettségeinek nem tud eleget tenni.

+++

 

Napi szinten halljuk-olvassuk, hogy a Magyar Állam csődben van.

Többségünk azonban nincs tisztában sem a fogalmakkal, sem azzal, milyen következményei vannak egy csődnek.

Az államcsőd és a magáncsőd – első megközelítésben – nagyon hasonló: az adott alany nem tud eleget tenni a fizetési kötelezettségeinek. Ez elég egyszerű meghatározásnak tűnik, de azért a csőd kezelésében vannak különbségek.

Induljunk ki a magáncsőd esetéből, mert ez mindannyiunkhoz közelebb áll. Amikor a pénzügyi helyzetünk rendben van, akkor a bevételeink és a kiadásaink egyensúlyban vannak. Bevételeinkből tehát minden kötelezettségünknek eleget tudunk tenni – már ugye a mindennapos életvitelünkön túl – például finanszírozni tudjuk adó-kötelezettségeinket, vagy éppen a tartozásainkat.

A magánéletben akkor merül fel költségvetési probléma, amikor a kötelezettségeinknek nem tudunk eleget tenni: a kiadásaink meghaladják a bevételeinket. Ennek tipikus esete, amikor valamilyen adóssággal bírunk, de azt – a törlesztését, de legalább a kamatait – sem vagyunk képesek fizetni. Ilyenkor a kölcsönadó – (pénzügyileg) többnyire türelmetlenül és erőszakosan – fellép ellenünk.

Az esetek többségében a kölcsönadó – a kölcsön nyújtásakor – különféle biztosítékokat köt ki arra az esetre, ha nem tudunk időben törleszteni, fizetni. Ingatlanra adott hitelek esetében általában maga az ingatlan a fedezet (nem fizetés esetén ugye jön a végrehajtás), személyi kölcsön esetében az adósért kezeseknek kell jótállniuk. Nem teljesített adó-kötelezettség esetén a mulasztó jövedelme ellen indulhat behajtási eljárás, stb.

A lényeg az, hogy magánszemély tartozása esetén a hitelező javára mindig valamiféle biztosíték rendelkezésre áll.

Az államháztartás esete ettől eltérő.

Itt is a cél a bevételek és a kiadások közötti egyensúly fenntartása, tehát a költségvetés nullszaldójának elérése. Erre azonban rendszerint nem kerül sor, az állami költségvetések többnyire hiányosak (deficitesek), nagyon ritkán költségvetési többség (szufficit) alakul ki.

A piacgazdaságokban a költségvetési hiányok rendezésére – a hiányt minden évben, legkésőbb az év utolsó napján rendezni kell – az állam többnyire hiteleket vesz fel. Pontosan akkora összeget, amekkora a hiány. Ilyen esetben az állam elkezd tartozni a hitelezőknek, a felvett hitelek után ráadásul még kamatot is kell fizetnie, ami állami kiadásként a következő évi költségvetésben szerepel majd.

A magánszemély és az államháztartás közötti lényeges különbség, hogy míg a magánszemély esetében szinte mindig van a tartozás mögött valamilyen igénybe vehető fedezet, az állam esetében ez „csak” egy állami ígéret. Egészen pontosan egy olyan ígéret, amit az államnak be kell tartania. Amennyiben ugyanis a hitelezői felé sem a vállalt törlesztéseket, sem a kamatokat nem tudja fizetni, ez a bizonyos állami ígéret minden hitelező irányába felmondási okká válik. Ezt a felmondási okot nevezzük csődnek. Az állam esetében egészen pontosan azt az állami nyilatkozatot nevezzük annak, hogy az adósságát részben vagy egészben képtelen teljesíteni.

Tehát míg a magánszemély esetében a garanciák nagyon kemények, az állam esetében sokkal rugalmasabbak.

Ennyit az elméletről és akkor nézzük most Magyarország 2023. évi helyzetét.

A magyar állam – hasonlóan a világ összes fejlett országához – éves költségvetést készít, tehát megtervezi a várható bevételeit és kiadásait. Amikor ezt teszi, megtervezhet költségvetési hiányt, tehát azt, hogy a kiadásai meg fogják haladni a bevételeit. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hiány rendezésére hitelt készül felvenni.

A dolog teljesen normális. Az országok gazdaságai általában növekednek és ez a növekmény lehetővé (reálissá, teljesíthetővé) teszi további hitelek felvételét anélkül, hogy a gazdaság teljesítményéhez képest növekedne a tartozás. Fontos megjegyezni, hogy ez csak a növekedéshez képest elfogadható megoldás, a felvett hitelek konkrét össze azonban egyre több és több lesz, halmozódik. Más szavakkal: az ország eladósodottsága növekszik (egyre több hitelt kell törleszteni és egyre több kamatot kell a hitelek után fizetni), de a gazdaság növekedése terhére.

Nyilvánvaló, ha egy ország gazdasági eredménye stagnál vagy csökken, akkor a költségvetési hiány aránytalanul (egyre jobban) megterheli az állam adósságát.

Mi történt Magyarországon az elmúlt években?

A magyar gazdaság teljesítménye erősen romlott először a Covid miatti lezárások miatt és a gazdasági növekedés sem kapott erőre a várt mértékben. Ezért vissza kellett volna fognia a költségvetési kiadásokat, de ez nem történt meg. A magyar gazdaság segítségére volt, hogy az Európai Unió – a Covidra való tekintettel – enyhített a költségvetési hiányok szigorán (ez korábban minden uniós országra kötelezően 3% volt), rábízva az egyes kormányokra azt, milyen mértékben tervezik a 3%-ot túllépni. A magyar kormány élt is lehetőséggel és a korábbi 3 százalékos hiánycél helyett annak több mint kétszeresét teljesítette. Miután ugye a hiányt hitelekkel kell rendezni, fokozta az eladósodottságát. És így tett mind 2020-ban, 2021-ben: jelentősen nőtt az eladósodottság.

Azután jöttek a 2022-es választások, amikor a magyar kormány – kifejezetten kizárólag a Fidesz választási győzelme javára és érdekében – óriási költekezésbe csapott. Az eredmény még nagyobb költségvetési hiánnyal és még nagyobb hitelfelvétellel járt.

2022 második felében beinduló – Európában páratlan mértékű – infláció tovább rontott ezen a helyzeten. Bár nominálisan (összegszerűen) növekedtek az állami bevételek, leginkább az inflációs áfa jóvoltából, a hiány nem csökkent, immár harmadik éve. Halmozottan messze eltávolodtunk a „normális évek” 3%-os hiány céljától. Az infláció pedig kikezdte a forintot, a forint árfolyama rohamosan romlott.

A forint árfolyamának védelmére az MNB – nemzetközi szinten is abnormális – kamatszintet, 18%-os kamatot hirdetett meg. Ez ugyan jelentősen erősítette a forintot (és valamelyest fékező hatással volt az inflációra), ugyanakkor az MNB-nek ez páratlanul nagy veszteséget okozott. A 18%-os kamatot ugyanis ki kell pengetni a kölcsönadóknak.

A magyar költségvetés úgy működik, hogy ha az MNB veszteséges, akkor ezt a veszteséget az év utolsó napján a költségvetésből rendezni kell. Ez a 2022-es költségvetésnek óriási, nem tervezett terhet jelentett, tehát a hiány tovább növekedett. És mint többször említettem, a hiányt – ha másból nem lehet – az állam által felvett hitelből kell rendezni. Tehát az állam tovább adósodott.

És akkor jött 2023. Az év „meglepetése”, hogy az Európai Uniótól várt bevételekből egy fillér sem érkezett meg az országba, hiába reklámozza ezt a Fidesz kormányzata. Márpedig ez az óriási bevétel be lett tervezve a 2023-as költségvetésbe. Elmaradása extrém hiányt jelent a költségvetésben, megérkezésére számítani már aligha lehet. Túl vagyunk az év első felén és az uniós pénzekre még csak kilátások sincsenek.

Hogyan is foglalhatjuk össze az eddigieket?

az állami költségvetés 2020 óta a korábbiaknál (3%) lényegesen nagyobb hiányt produkál,
a hatalmas hiányt a Fideszes kormány hitelfelvételből tudja csak pótolni, ami az ország eladósodottságának rapid növekedését jelenti,
a 2022-es – kizárólag a Fidesz választási győzelmére fordított – állami többlet kiadások ugyancsak növelték a kiadásokat, a bevételek növekedése nélkül,
az MNB forint árfolyam védelmi akciója ugyancsak eszméletlen költségvetési kiadást jelentett és jelent aktuálisan is (2022-re mintegy 400 milliárd, 2023-ra várható 2000 milliárd forint MNB veszteséget = költségvetési kiadást jelent),
mintegy 17 milliárd Eurós uniós támogatás (költségvetési bevételi hiány) szerepel a folyó évi költségvetésben, ami bevételi oldalról jelent problémát. Amihez még tegyük hozzá, ez a 17 milliárd Euro nem visszterhes bevétel lenne, tehát a kölcsönökkel ellentétben, nem emelné az ország eladósodottságát.
A fentiekből látható, hogy a magyar költségvetés összeomlott. A bevételi hiányok és a kiadási többletek eszméletlen különbsége tulajdonképpen rendezhetetlen.

Mit tesz tehát a felelős kormány a helyzet megoldása érdekében?

1/ Az állami kiadásokat megpróbálja befagyasztani. Ennek egyik „megoldása” az állami beruházások radikális leállítása. Ez a kiadási oldalon ugyan azonnali eredményt mutat, ugyanakkor számszerűen vissza fogja vetni a gazdaság növekedését. Ami azt jelenti, hogy a kialakuló hiány arányaiban egyre nagyobb, egyre „fájdalmasabb” lesz.

2/ Megpróbál állami vagyon eszközöket – többnyire állami ingatlanokat – piaci áron értékesíteni, a bevételek növelés érdekében. Ez azonban arányaiban csak csepp a tengerben.

3/ A nyugdíjak valorizációját eltolja 2024-re, emiatt a nyugdíjak vásárló értéke az infláció miatt jelentősen csökken.

4/ Megpróbálja az MNB kamatvesztesége miatti költségvetési kiadásokat 5 évre „elhatárolni”.

5/ A magyar állam hozzáfogott az állami bevételek növeléséhez úgy, hogy a megtakarításokat állampapír vásárlásba próbálja kényszeríteni.

A fenti intézkedésekkel kapcsolatban az alábbi megjegyzéseim lennének:

A/ Az MNB kamat veszteségének 5 évre való elnyújtása pénzügyi csalás, semmi más. Ez teljesen törvénytelen lépés – már ugye a gazdasági törvényszerűségekkel ellentétes intézkedés – hiszen egy hiányt nem lehet elnyújtani, miután az azonnal, jelen időben és nem a jövőben történik. Ráadásul felveti azt az indokolt kérdést, hogy ha a 2023-as hiányt eltoljuk 5 évre, akkor mi történik majd a 2024-es hiánnyal: azt mennyire időre és mikorra kell majd eltolni? Ennek a megoldásnak semmiféle racionális – tényleges – alapja nincs, egyszerűen primitív bűvészkedés.

A Fidesz törvény-alkotó gyakorlatából következően persze „törvényes” – amennyiben a fideszes parlamenti kétharmad bármiről képes „törvényt” alkotni, anélkül, hogy annak bármiféle realitása lenne.

B/ A kormányzat megpróbálja a megtakarításokat hosszú távon lejáró állampapírokba terelni. Ehhez sokszor hazug módon hozzáteszik: a lakossági megtakarításokat. Ez ugye úgy nézne ki, hogy Mari néni fideszfalván benyúl a cihába, előrántja a 100.000 forintját (vagy betétkönyvét) és rohan a legközelebbi bankba államkölcsön kötvényt vásárolni azért, hogy majd öt év után (talán) magasabb kamatot kapjon. Persze csak akkor, ha addig nem veszi ki a pénzét.

Mondjuk 20% feletti infláció esetén Mari néni átverése a 15%-os (adómentes?) kamattal – ez legyen a Fidesz diadala – de nem az. A jelek szerint e téren nincs érdemi mozgás. A hagyományos betétek extra megadóztatása – eddig – nem váltotta be a reményeket.

Ám a valóság még így sem működik. Azok a bizonyos lakossági megtakarítások ugyanis a kereskedelmi bankokban vannak – és ha ezek a bankok a náluk elhelyezett lakossági betéteket (a lakosság tudta nélkül) átforgatják állampapírokba, akkor egy állami csőd esetén nemcsak az állam, hanem a bankok is csődbe mennének. Ekkora pénzügyi vihart a világ még nem látott: ez a forint megszűnését és valami új nemzeti pénzeszköz megjelenését jelentené. Ami következményeitől a mindenható védje meg ezt az országot…

Vélhetően tehát az állam nem tudja majd az államadósságot a „megértőbb” belföldi piac felé terelni, ez használható, érdemi forrást nem jelent.

(A jelen cikk írásakor a Portfolio.hu diadallal jelenti, hogy a lakosság tömegesen fordult az állampapírok irányába, hurrá. Szeretném megjegyezni, hogy nem a lakosság tette ezt – véget nem érő sorok a bankok előtt nem látszanak -, hanem azok a kereskedelmi bankok, amelyeknél lakossági megtakarítás halmozódott fel. Ezek a bankok fektetik be – a magas kamat reményében – a lakosság megtakarításait, más szavakkal a bankok fogják letarolni az extra hasznot, míg a lakossági betétek kamatain nem változtatnak. Teszik mindezt annak reményében, hogy a lakosság nem nyúl a náluk elhelyezett betétekhez. Ám ha a lakosság mégis hozzányúlna – például egy bankpánik okán – a bankoknál elhelyezett betéteihez, akkor a bankok az államnál lekötött pénzhez nem tudnak majd hozzányúlni, fizetésképtelenné válnak.)

C/ Ami a külföldi kölcsönöket illeti: a megismerhető statisztikák szerint az ország külföldi eladósodottsága se nem nőtt, se nem csökkent. Ami azt jelenti, hogy a külföldi befektetők többé nem törik össze magukat azért, hogy a magyar államnak kölcsönözzenek – az aktuális hitelezők pedig nincsenek abban a helyzetben, hogy a korábbi hiteleiket kivonják.

A helyzetre némi magyarázat a Fitch hitelminősítő minapi értékelése, miszerint a magyar állami adósság besorolása (BBB, negatív kilátással) nem változott. Amihez azért tegyük hozzá, hogy a Fitch kifejezetten csak a külföldi befektetők szemszögéből értékel és nem foglal állást a Fidesz-kormány belföldi próbálkozásairól.

D/ Sokan a külföldi – leginkább kínai – beruházásokban látnak megoldást. Ez azonban lényegében érdektelen a magyar költségvetés szempontjából. A gyárakba befektetők legfeljebb a megvásárolt (vagy éppen csak bérelt) földek után fizetnek azonnal devizában, ami csepp a tengerben. Az összes többi befektetésük az építkezés során válik a magyar gazdaság eredményévé (deviza bevétellé). Ráadásul úgy néz ki, hogy a gyárakhoz szükséges műszaki eszközök és technológia majd importból érkezik az országba, ami a költségvetésen nem segít. Aktuálisan,most – biztosan nem.

Ehhez képest a Fidesz kormányzat olyan, vissza nem térítendő forint támogatást ígér a kínai cégeknek, akik ebből a támogatásból fogják majd fizetni – mondjuk a Fülöp szigetekről érkező munkavállalókat. Ami ugye nem vall túl nagy és előre látó bölcsességre.

Mindent összefoglalva: a magyar állam 2023-as költségvetése és a 2024-re tervezett változata tarthatatlan. A két év költségvetésének bevételei bizonytalanok, kiadásai előre láthatóan extrém magasak lesznek. Arra persze nincs szabály, hogy egy államnak mikor kell bevallania az államcsődöt – ellenőrzés hiányában ráadásul a költségvetések adatait hamisíthatják is, ami a fideszes vezetők hazudozásait ismerve nem is teljesen elképzelhetetlen.

A „no return point” akkor áll elő, amikor a kereskedelmi bankok az állami befektetéseik után járó kamatot nem kapják meg, vagy az inflációs ráta és az állami kamatok közötti olló elviselhetetlenül nagyra nyílik. Esetleg egy nem várt bankpánik fogja az államot színvallásra: a csőd bejelentésére kényszeríteni.

A szerző az USA-ban élő magyar származású amerikai közgazdász, magánvállalkozó. 1988-ban az első magánszemély, aki Kelet-Európából céget alapított az Egyesült Államokban. Magyarországon vegyesvállalatok alapítását menedzselte a nyolcvanas évek közepén, amikor az még újdonság volt. A legelső „modern” kft. bejegyeztetője volt Magyarországon 1986-ban. Az USA-ban befektetési tanácsadással, hazai cégek amerikai hitelezésével és kereskedelemmel foglalkozott. Jelenleg nyugdíjas.