" csak tessék csak tessék.. csak folyton-folyvást.. a belépti díj gyermekeknek egy cső főtt kukorica, felnőtteknek két cső főtt kukorica! Kihagyhatatlan világszenzáció.. ! "
Talán sokunk számára ismerős ez a régmúltból kiollózott szíves invitálás, amikor még az akrobaták és a cirkusz bohócai gólyalábon vitték a hírét hogy egy-egy társulat, épp azon a reggelen verte fel a sátrat a település határában. Persze, ez akkor igazi szenzációnak számított és délutánra várakozással teli izgatottsággal kígyózott a sor a cirkuszi sátor előtt.
Ma már nem hiszem hogy lenne olyan attrakció amely kiváltaná az emberek csodálkozását és teljes figyelmét. Kivált amióta egy végtelenül silány, ottromba banda az egész országot egy csillogó cirkuszi sátorba szuszakolta, jó két évtizede.
Mára, már nem egy Aida nevű elefánt beretválja az ügyeletes bohócot, hanem Menczer Tamás haknizza végig az országot azt hangoztatva, hogy " egy, csak egy legény van talpon a vidéken" aki a roppant sivár, bugris, szégyellnivaló belépőjével akadályozta meg a Tisza áramlását. Jutalmul, még a saját gonoszságában megöregedett Gömbi igazgató is megpaskollja a vállát és vizenyős pillantásait Tomi bohócon felejti.
Hát igen.. ezek azok a pillanatok amikor nem könnyű a kiöregedett, elhasznált bohócok sorsa.. Sziszi, Lali és Tomi bohóc, már nem kívánkozik a gólyaláb nyújtotta magasságokba, hanem halk egyetértésben megelégszenek a seggrepacsival, kivált hogy tudják: " érinthetetlenek ".. mert van bennük annyi türelemmel viselt gonoszság hogy egy elhúzott tányér esetén egymáson átbukdácsolva szaladnának ki a főtérre, hogy világba kiáltsák a Gömbi nevű cirkuszigazgató gaztetteit.
Ezek a bohócok ugyan teljesen alkalmatlanok az akrobatikára, de mindig van egy még gonoszabb, akik miatt képtelenek átmenni a sátor közepén feszülő kötélen. Ha meg nincs, hát beszélnek róla és közös egyetértésben állapítják meg hogy ugyan ők minden erejükkel a közönséget hivatottak kiszolgálni de az a kurva Brüsszel, Soros és a rézfaszú bagoly minduntalan megakadályozzák őket egy tökéletesre kreált műsorszám bemutatásában.
Eközben a nézőtér mind hevesebben morog, hogy ők bizony, nem erre váltottak " jegyet" és amikor már a kijárat felé oldalaznának mindig akad egy újabb bohóc akit le lehet köpni, meg lehet alázni és rá lehet fogni még azt is hogy a zsák tyúkszarnak öltöztetett Gömbi igazgató miattuk volt kénytelen Quasimodo jelmezbe bújni, hogy a tetőről szemlélje a Notre-Dame átadását. És mikor már az éhség is gyötri az amúgy is elcsigázott közönséget, a porondra lökik az összes fellelhető gazember hogy heves uszítások közepette köpködje le valamennyit, a még nyállal bíró nagyérdemű.
A kassza tele, a kulcs Gömbi igazgató zsebében, és még valamiféle uniós forrást is találtak. No nem sokat, csupán annyit amennyiből ezerszám vehetnének egy-egy modern, némileg komfortos cirkuszi sátrat. De mivel Gömbi igazgató forró szeretettel viseltetik a családja felé, inkább szétosztja közöttük, a maradékot meg büszke pillantások közepette önti a társulat elé és még néhány vödörről is gondoskodik, amely felfogja a rozoga sátor tetejéről beszivárgó esőcseppeket. Végül, bejelentik hogy a sátor elvesztette eddigi funkcióját és óvóhellyé alakult.
Mindezt Gömbi igazgató jelenti be, két számoló uszkár társaságában. Bizony-bizony.. a könyörületet nem ismerő ellenség, épp az előadás alatt indította meg a mindent elsöprő offenzíváját, és a falucskára törő migráncsok őrjöngve vagdossák le az utcán kóborló fiúcskák pöcölőjét és menten cunát is vágnak nekik. Aztán ott van az atombomba, meg minden más egyéb amit csak el tud képzelni az Andersen meséin csiszolódott magyar elme. Talán a legjobb lesz - jelenti be Gömbi igazgató - ha mindannyian a sátor óvó védelme alatt maradnak. Így is lett.
A jegyszedők gyorsan végig szaladtak a közönség sorain hogy beszedjék a maratonira nyúlt előadás kiemelt helyárát. Gömbi igazgató nem volt túl válogatós, mert miközben Lölő bohóccal legyen ön is milliomosat játszottak a kivilágított színpadon, a pribékek már be is gyűjtötték az újabb díjazás, s akinek már nem volt pénze, azt meztelenre vetkőztették.
A zenekar mind nagyobb lendülettel játszotta a ropogósnál ropogósabb indulókat, majd miután Gömbi igazgató terve meghiúsult és végül csak nem merte bedugni a fejét az oroszlán szájába, egy jókorát rúgott a cirkusz Mirci nevű macskájába s végül megtapsoltatta saját magát. Ám a totális reménytelenség utolsó órájában akadt egy ember a nézőtéren aki miután végignézett az éhhalállal és a teljes depresszióval küzdő embertömegen, elgondolkodott:
Vajon miért ülte végig ez a rengeteg ember szótlanul ezt az egészet? Hát nem lett volna egyszerűbb kirohanni a még mindig nyitott kijáraton, és Gömbi igazgatóékra gyújtani ezt az istentelen.. cirkuszi sátrat?
Marika néni
