A "civilizált", városi ember önmaga kényelmének és lustaságának áldozata...
Úgy szocializálódtunk évezredeken keresztül, hogy az önellátás volt életmódunk és természetünk alapja.
Nem áldoztuk fel az egészségünket a kényelem oltárán, hanem vadásztunk, gyüjtögettünk, kapáltunk, vetettünk, arattunk, azaz megdolgoztunk azért, ami az asztalra került, majd pedig a testünkbe... Nap érlelte, emberi kéz gondozta kertjeinkben teremtek orvosságaink, nem a patikák és gyógyszertárak polcain. És majd előbb elhagytuk a dárdát, majd az ekét, a kapát, végül elhagyjuk már a konyhakést is lassan... s mire észbekapunk, nem csak szeletelni, de rágni sem kell már, mert van az a pénzünk, amiért ezt is megteszi majd valaki más helyettünk, ha mi hajlandóak vagyunk megfizetni az árát... De mi a valódi ár?...
A természettel való összhangot és együttélést felváltotta a "civilizált, városi élet", a mozgás örömét a szép, lízingelt autók motorjának hangja az utakon, és úgy válunk egy rendszer kiszolgáltatott rabszolgáivá, hogy saját önállóságunkat feladva, lelkünk és létünk szabadságát eladjuk egy műanyag tálcás paradicsomért és az előre csomagolt kényelemért.
Abban a jövőben, amelyet azok teremtenek, akik erre igent mondanak minden nap, végül annyira önállótlanná és kiszolgáltatottá válik az ember, hogy semmi választása nem marad majd, mint sorba állni, hogy az utolsó megszerzett fillérét is odaadhassa, de értéket nem kap cserébe, mert eladta alapvető emberi jogait és elcserélte egy műanyag tálcányi alamizsnáért...
Egészségmentor Testnek és Léleknek