„Amikor én voltam szavazni, elég sokan voltak előttem. Több mint tíz perc volt, mire bejutottam. Teljesen idegeneket láttam ott, akiket sosem láttam korábban, és a jövőben sem fogok.

Az önkormányzat mellett van egy kis út, ami a Bodrog partjára vezet. Ott álltak a mikrobuszok.” Így nézett ki a helyiek szerint az önkormányzati választás napja Szegiben.

A Borsod megyei kis faluról pár napja derült ki, hogy a június 9-i választás előtt hirtelen több lett a szavazó. Míg márciusban még csak 246 választásra jogosult volt a településen, június 3-án már 278, három nappal a választás előtt pedig már 348 lett belőlük. Ez azt jelenti, hogy hirtelen 102 emberrel többen lettek a faluban. Közülük 70-en csak a választás hetében jelentkeztek be ide.

A választást a Fidesz jelöltje, Trudics Andrea nyerte, akire 153-an szavaztak. A független Kisvárdai Tibor 105 szavazatot kapott.

A furcsa választás miatt néhány helyi petíciót indított, Kisvárdai pedig egészen a Kúriáig vitte az ügyet. Ami aztán elmeszelte a választási eredményt, mert úgy látta, Szegiben sérült a választások tisztasága, mert olyan emberek is szavazhattak, „akik tömegesen, közvetlenül a választás előtt kifejezetten azért létesítettek lakcímet a településen, hogy szavazataikat a választási eredmény befolyásolása érdekében leadhassák”. Az új választást július 7-re írták ki.

A két jelölt azóta egymásra mutogat: mindketten azt állítják, a másik intézett pluszembereket a faluba. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, a háborúzás nagy része a Facebookon zajlik. „A matek, az matek”

„Gyorsan becsukom a kaput, mert itt már kalapács is repült befelé” – fogad minket Kisvárdai Tibor.

Rögtön ki is derül, hogy fennáll az a faramuci helyzet, hogy a másik polgármesterjelölt, egyben a jelenlegi polgármester, Trudics Andrea éppen a szomszédja.

Kisvárdai egyébként nem él Szegiben, Budapestről jár le ide hétvégente. Már 2019-ben is indult polgármesterjelöltként, akkor mindössze 5 szavazattal kapott ki Trudicstól. Idén aztán újra próbálkozott.

„A jelölteknek van arra lehetőségük hogy kikérjék a választási névjegyzéket. Ki is kértem június 5-én vagy 6-án, akkor szembesültem azzal, hogy itt óriási problémák vannak.

Nagyon sok bejelentkezés történt. El is könyveltem, hogy ezt a választást elvesztettem, matematikailag már nem lehet befolyásolni. Elszaladtam a Helyi Választási Bizottság elnök asszonyához, panaszkodtam neki, hogy »Jutka, te láttad, mi történt?« Azt mondta, hogy nem. Mondtam neki, hogy nagyon sok ember lett bejelentve.”

Június 9-e után aztán Helyi Választási Bizottságnál választási rend megsértése miatt, de a kérelmét elutasították. Ment tovább a Területi Választási Bizottsághoz, ott is elutasították. Utána adta be a fellebbezését a Kúriánál. „Passz” – mondja arra, hogy kik voltak ezek a bejelentett emberek, és hogy kerültek Szegibe.

„De az érezhető volt, hogy szervezetten jöttek. Nem a vonatról szálltak le, hanem idehozták őket.”

Néhányan szerinte annyira voltak képben a szegi választással, hogy még puskát is kaptak arról, kire kell szavazni.

Volt köztük olyan, aki a hivatalban az igazolványa helyett azt a papírt adta oda a bizottság elnökének, amire rá volt írva, melyik polgármesterre és képviselőre kell szavazni.

Közben odalép mellénk egy másik szegi lakos, Kövér János, aki képviselőjelöltként indult és maradt alul a választáson, majd leül a polgármesterjelölt mellé.

Arról kérdezem őket, ki intézte ezeket a bejelentéseket. „Egyértelmű – vágja rá Kövér. – Tudjuk, ki áll mögötte. Vagyis konkrét személyt nem tudunk, de valószínűleg az, aki ennyire ragaszkodik a hatalomhoz.”

Kisvárdai azért óvatosabban fogalmaz: „Nem tudom megmondani. De a matek, az matek. Én 105 szavazatot kaptam. Ha én jelentettem volna be 100 embert, akkor az azt jelentené, hogy csak 5-en szavaztak rám a faluból. Úgy, hogy a petíciónkat 59-en írták alá?”

És összesen hány emberhez, ingatlanba jelentettek be új embereket? Kövér halkan elkezd az ujjain számolni: „Ildikó, Sanyi, Ibolya, Gézáék…”.

Kisvárdai itt is közbeszól: „Ilyen statisztikát nem készítettem, de ha mondjuk azt mondom, hogy húsz lakás, akkor nem hiszem, hogy óriásit tévedek.”

Egy helyi szerint egyébként volt olyan ingatlan, ahova 17 embert is bejelentettek.

Abból azért talán már ki lehet indulni, hogy kik azok a tulajdonosok, akikhez ezeket az embereket bejelentették a választás előtt.

Kisvárdai állítása szerint például két olyan emberhez is, akik tagjai a Helyi Választási Bizottságnak. Tehát ők felügyelik a választást Szegiben. Ehhez a két taghoz 8-8 embert jelentettek be, mondta a polgármesterjelölt a Kúriának.

„Ezeknek a tulajdonosoknak a nagy része nem is lakott még itt öt éve. Van köztük pesti vállalkozó, tanárnő. Szinte nem is ismerem őket. És ezek az új betelepült emberek próbálják meg eldönteni a választást” – mondja Kövér, majd Kisvárdai ehhez hozzáteszi:

„Valószínűsíthető, hogy mindegyikük tudott a bejelentésekről, mert senki sem kiabált, hogy »én nem tudtam róla«.” Egy tulajdonos viszont épp ezt állítja: ő feljelentést is tett, mert azt állítja, fogalma sem volt arról, hogy az ő ingatlanába embereket jelentettek be.

Ketten voltak, tizenketten lettek

„Valóban volt a házamban bejelentés, ez tény, ezen nincs mit letagadni. De én erről nem tudtam” – kezdi Fekete Ferenc.

A férfi szerint a szegi házában hivatalosan két lakó van: ő mint tulajdonos, mellette pedig van egy haszonélvező is.

Mivel ő az egyedüli tulajdonos, az ő engedélye kellett volna a bejelentésekre, így azt nem tudja, ki írta alá a papírokat.

„Engem már csak szembesítettek a tényekkel. Meg kellett tennem a bejelentést, mert tudtam, hogy engem is elővehetnek.

Kérdezte a rendőr, hogy mi hány embert jelentettünk be. Mondtam, hogy kettőt: magamat mint tulajdonost, meg a haszonélvezőt. A rendőr erre azt felelte: az lehet, hogy ketten lakják a házat, de 12-en vannak bejelentve.

” A férfi szerint ő megtette, amit kellett, és ezeknek a pluszembereknek „ha van eszük, akkor már nincsenek oda bejelentve”.

„Az alkotmányos jogaimban gátolnak”

Azt többen is mondják, hogy a legtöbb érintett tulajdonos a jelenlegi fideszes polgármesterhez és polgármesterjelölthöz, Trudics Andreához köthető.

„Vele szimpatizálnak” – mondja egyikük. „Egyikük sem Kisvárdai-rajongó. Én csak próbálom a száraz tényeket követni. Nem állíthatom, hogy Andika jelentette be őket, de itt mindenki ismer mindenkit. Ha a falu végén valaki kakál, lent tudják, hogy milyen színűt” – teszi hozzá már egy másik lakos.

Ő azt is állítja, hogy a bejelentők között van néhány „csatlós”, de valószínűleg vannak köztük megvezetett emberek is.

„Biztos vagyok benne, hogy ezek ráhatások voltak, olyanba lettek behúzva, aminek meg fogják inni a levét.”

Még csak közeledünk, de már nyílik is a kapu Kusinszki András házánál.

Az udvaron vár minket, amikor beállunk a kocsival.

Ő volt az, akit a koronavírus-járvány elején, 2020 tavaszán egy Facebook-bejegyzés miatt rémhírterjesztésre hivatkozva elvitt a rendőrség.

„Ahhoz, hogy tudják, hova lehet ezeket az embereket bejelenteni, a polgármester véleményéből indultak ki. Kit keressenek meg? Ki az, aki erre alkalmas? Hozzám miért nem jöttek?

Nem csak azért, mert tudják rólam, hogy ez a csaj, a polgármester nem a szívem csücske. Hanem azért sem, mert tudják, hogy én ilyenbe nem megyek bele. Mind a taknyán csúszna Budapest felé a 37-esen.”

Kusinszki azt mondja, mindegyik bejelentőt ismeri, de a történtek óta „ezeket az embereket nem veszem emberszámba. Ha valakik abban szervezkednek, hogy a falunak úgy legyen polgármestere, hogy abban nem a helyiek döntenek, azokkal az emberekkel én nem vagyok hajlandó tárgyalni. Ők engem az alkotmányos jogaimban gátolnak.”

Ő is látott várakozó autókat, meg egy csapat idegent, amikor június 9-én átment szavazni a közeli polgármesteri hivatalba.

„Meglehetősen írástudatlan, alulöltözött, fogmentes emberek voltak, olyanok, akiket elszegényedett településeken szoktak filmre venni. Nem turistaosztály volt, ami kiszállt az autókból.

Hülyeség, hogy turisták hömpölyögve ölték egymást, hogy lássák a falut” – így reagál arra, hogy a polgármester a Kúriának azt mondta, neki nincs tudomása arról, hogy buszokkal hordták volna a szavazókat hozzájuk.

Azok a fotók pedig, amikről kihívója, Kisvárdai azt állította, a buszoztatott emberekről készültek, a polgármester szerint „bárhol, bármikor készülhettek.

Szegi Tokaj-Hegyalja egyik legszebb települése, ahol hétvégente rengeteg turista fordul meg”. Minden megszólalónk azt mondja, hogy az idegen választópolgárok nem egyszerre érkeztek, hanem turnusokban, reggeltől egészen estig.

És mindannyian ugyanazt mondják: a polgármesteri hivatallal szembeni kis mellékúton parkoltak, ami a Bodrog folyó felé vezet.

„Kisvárdai Tibor nekem nem rokonom, nem ismerősöm. Bárki hazudhat. De ha Kisvárdai hozta ezt a 102 embert, akkor a 105 szavazata azt jelenti, hogy nincs egyetlen szimpatizánsa sem a cigányokon kívül? Kurva nehéz engem arról meggyőzni, hogy ez nem Trudics Andreához köthető.

Bemegy egy választópolgárnak látszó valaki, és egy olyan papírt nyom a választási bizottság elnökének kezébe, amire rá volt írva, hogy Trudicsra kell ikszelni, akkor azt Kisvárdai intézte?

Kislány korától ismerem Trudicsot. Bár ő alkalmatlan arra, hogy ezt megszervezze, az biztos. Ennek a szervezésében egészen biztosan részt kellett vennie egy olyan illetőnek vagy csapatnak, aminek rálátása volt arra, hogy mely falvakból nem hiányoznak majd a választók. Olyanokból, ahol mondjuk csak egy induló van. Vagy onnan, ahol egy biztos befutó van. Kellett olyan, aki megszervezte, hogy ezek az emberek be legyenek jelentve. Kellettek olyanok, akiknek autója van, meg akik vezetik azokat” – mondja Kusinszki.

Azt senki sem tudja megmondani, ezek a szavazók honnan érkeztek Szegibe, de a Nemzeti Választási Iroda adataiból azt lehet kiolvasni, hogy nem a fővárosiak tömegei döntöttek úgy, hogy a pont a választások előtt költöznének vidékre, hanem a szomszédos települések között volt megfigyelhető ez az átmozgás. „Ha ide vannak bejelentkezve, akkor valamilyen úton-módon szegi lakosok” „Bent van ám a polgármester, de most valakivel tárgyal” – szól oda hozzánk egy férfi a polgármesteri hivatal bejáratánál, pedig nem is mondtuk neki, kit keresünk.

Gyorsan rágyújt egy cigire, mi közben megköszönjük a hasznos infót, és belépünk az épületbe

Az első szembejövőnek elmondjuk, kik vagyunk, mit akarunk, pár pillanattal később felbukkan egy férfi, nyomában pedig a polgármester.

A férfi kezet nyújt, de nevet nem mond, Trudics Andrea pedig leültet minket a bejáratnál lévő kanapéra.

– Arról, hogy kik ők, és hogy kerültek ide, én semmit sem tudok. Arról, hogy a saját ingatlanába ki kiket jelentett be, nem tudok információt. – Hány ingatlanba jelentettek be embereket? – Nem tudom.

– Nem is nézett utána polgármesterként?

– A névjegyzék nyilvános, azt meg lehet nézni. Meg tudom mutatni, hogy az ellenfelem ingatlanában, aki rám akarta az egészet hárítani, hány ember van bejelentve.

– Hány?

– Tíznél több. Azóta a Facebookon már több bejelentettről ír. Erről egyébként a független polgármesterjelölt, Kisvárdai Tibor is beszél nekünk. Azt mondja, a volt feleségét, a fiait és egy-két barátját bejelentette Szegibe, még 2023 márciusában. Bár szerinte ez olyan létszám, ami „nem befolyásoló tényező a választásban”.

Amikor azt mondom neki, hogy egy ilyen kis faluban tíz ember is képes befolyásolni a választás eredményét – hiszen 2019-ben csak öt szavazattal veszített –, így felel:

„Elvileg igen. De jelenleg a számadatok nem ezt mutatják.” Kisvárdai azt állítja, a többi bejelentéshez neki nincs köze. A polgármester és a vele felbukkanó férfi azt mondják, ők is látták, hogy megnőtt a falu létszáma, közben meg „rá akarták húzni az Andira az egészet”, ezért kérték ki a választási névjegyzéket. Ezt aznap tették meg állításuk szerint, amikor mi július 2-án ott jártunk, tehát közel egy hónappal az önkormányzati választás után.

Annyira friss volt még ez a listalekérés, hogy azt sem tudják megmondani, kikhez voltak ezek az új emberek bejelentve. A másik polgármesterjelölt házszámára azért már ránéztek, mert „nyilván ez a cím feltűnő volt”.

Azt állítják, Kisvárdai egy támogatójának címén is voltak bejelentések. Trudics Andrea, Szegi polgármestere – Fotó: 

Megkérdezem a polgármestert, hogy ő látta-e ezeket az idegeneket a faluban június 9-én.

„Addig voltam csak itt ebben a helyiségben, amíg leszavaztam. És nem azt néztem, hogy kik meg mik vannak itt. Én csak öt percig voltam itt, az nem olyan nagy idő” – feleli.

Ettől a pillanattól kezdve pedig pedig bármit kérdezek a polgármestertől, általában ez a rejtélyes férfi válaszol helyette, aki többszöri kérésre sem árulta el, milyen minőségében válaszol.

Annyit mond, ő a polgármester segítője. Segítő: „A másik oldal erre rá volt állva, azért is gyanús nekem tökre ez a dolog.”

Polgármester: „Igen.” Segítő: „Tökre rá voltak erre állva. Fotózgattak, követték őket. Mi személy szerint ezt nem csináltuk, mert ezelőtt itt ilyen nem volt, fel sem voltunk arra készülve, hogy ilyen történhet.” Polgármester:

„Hogy szervezett volt-e ez. Most Kisvárdai Tibor kirakott egy képet egy fehér autóról. Az az autó bárhol lehetett, bármikor.”

Segítő: „Meg a Bodrog partja tele van mindig horgászokkal. Százan is vannak hétvégente. Hogy pontosan az a kisbusz hol volt, bárhol lehetett a környéken.”

Én: „Önök akkor nem kötik össze a kettőt?”

Segítő: „Én nem feltétlenül kötném össze.”

Polgármester: „Igen.”

Segítő: „Mert lemennek itt a Bodrog-partra, hatalmas horgászrész van, csomó program. Vasárnap volt, bármi lehetett itt. Hogy pontosan a kisbusz mi volt, nem tudom, nem is tisztem megítélni.”

Polgármester: „Így van.” Trudics Andrea szerint „nagyon felháborító”, hogy ilyen bejelentések történtek a faluban, mert eddig Szegiben ez nem volt jellemző szerinte, ahogy az sem, hogy „az ellenfél azokat a dolgokat, rágalmazásokat írja ki a netre, amiket kiír”.

Miután felhozom neki, hogy a hírek szerint néhányan úgy mentek be szavazni a hivatalba, hogy a kezükben szorongatták azt a papírt, amin az ő neve volt, újfent a segítő válaszol: hallották ezt, de azt is, hogy más papírján meg a Kisvárdai Tibor neve volt.

„Kicsit azért gyanús. Ha mi szervezünk ilyet, akkor szólunk nekik, hogy ne adják oda a papírt. Azért ilyenekre gondolsz, hogy ne bukj le.”

A segítő szerint a Kúria végzésében egyébként sincs név szerint senki megnevezve, nem írják sehol, ki csalt a választáson, ha egyáltalán valaki csalt.

Én: „Megkért ön bárkit, hogy jelentsen be embereket az ingatlanába?” Polgármester: „Én nem. De miért kértem volna meg ilyenre?”

Segítő: „Szóbeszédek vannak.”

Én: „Ez azért elég súlyos állítás ahhoz, hogy erre reagálni kelljen.”

Polgármester: „Akkor végig kell nézni a Facebookot. Ott még súlyosabb dolgok vannak kiírva.”

Segítő: „Érdemes megnézni az ellenfél Facebook-posztjait.”

: „Igen, azok még súlyosabbak ennél.”

Én: „Akkor ön ki tudja jelenteni, hogy semmi köze nincs ezekhez a bejelentésekhez

Polgármester: „Nekem nincs közöm hozzá. Én nem jelentettem be embereket. Én miért jelentettem volna be?”

Én: „Azok az emberek, akik bejelentettek.” Polgármester: „Mindenki maga döntse már el, hogy…”

Segítő: „Kicsit az is fura, hogy a Kisvárdai Tibor elkezdte lobogtatni a névjegyzéket úgy, hogy a saját ingatlanába is be volt jelentve ember.” Néhányan azt is állítják nekünk a faluban, hogy a június 9-i választás előtt maga a polgármester is átjelentkezett a sajátjából egy másik ingatlanba, ahova még bejelentettek 18 másik embert is.

A választás napjára aztán a polgármester állítólag visszajelentkezett a saját házába. Hogy ennek pontosan mi értelme volt, azt nem tudják.

Erre az állításra a polgármester így reagál: „Könyörgöm. Huszonöt éve lakom abban az ingatlanban, ami a sajátom. Nem is értem a feltételezést. Nekem miért kéne az ismerősöm ismerősének az ismerősének ingatlanáról tudni, ki van oda bejelentkezve?”

Trudics Andreák azt is mondják, a június 9-re bejelentett emberek még mindig benne vannak a választási névjegyzékben. Ők pedig ugyanarra az eredményre számítanak a megismételt választáson, arra számít, hogy azt megnyeri.

Én: „Tegyük fel, hogy újra nyer, és a helyiek megint látni fogják, hogy idegenek is elmentek szavazni. Akkor önnek milyen érzés lesz, hogy úgy nyert, hogy csomó nem helyi szavazott a választáson?”

Polgármester: „De ők mind helyiek. Mert ha ide vannak Szegibe bejelentkezve, akkor valamilyen úton-módon szegi lakosok.”

A másik polgármesterjelölt, Kisvárdai Tibor biztos abban, hogy a megismételt választáson, július 7-én nem lesz buszosztatás, hanem „technikailag másképp fogják ezt megoldani. De abban is biztos vagyok, hogy a szavazók jönni fognak.” Ugyanezt gondolja Kusinszki András is. Azt is mondja, hogy a faluban páran arról szervezkednek, hogy most vasárnap kiülnek arra a bizonyos sarokra a hivatal mellé, ahol június 9-én a fehér kisbuszok parkoltak, hogy a mozgásokat figyeljék.

Egy másik helyi is arról beszél, hogy „nem járja, hogy olyanok döntsék el, ki lesz a polgármester, akik még sosem jártak itt. Mi lakunk itt.”

Június 9-én egyébként nem csak két polgármesterjelölt volt. Indult még két másik is, egyikük 4, másikuk 2 szavazatot kapott. Mindkettejüket Kisvárdai Tibor kérte meg az indulásra, mert így hárman három delegáltat tudtak küldeni a választási bizottságba. Az még kérdéses, hogy ez a két másik jelölt a megismételt választáson is indul-e.

https://telex.hu/belfold/2024/07/05/szegi-megismetelt-valasztas-bejelentett-valasztok?utm_source=app&utm_medium=notification&utm_campaign=szegi-megismetelt-valasztas-bejelentett-valasztok