Felszállóágban van az európai szélsőjobb. Ausztriában a közvéleménykutatások szerint hónapok óta a Szabadságpárt vezet. Ha így folytatják, akkor jövőre nemcsak kormányt tudnak alakítani majd a konzervatív néppárttal, de még a kancellárt is ők adják majd. A németországi AfD töretlenül szárnyal és már utolérte Olaf Scholz pártját, az SPD-t is. A szélsőjobboldali spanyol Vox és a lengyel Konföderáció is egyre erősödik és mindkét pártnak komoly esélye van arra, hogy a közelgő választásokon a mérleg nyelve szerepét töltsék be.

Mi történik Európában?

Európát számos korszakos kihívás érte az elmúlt években. A tömeges bevándorlás 2015 óta a politika homlokterében van. A klímaváltozás okozta nehézségek mára gyakorlatilag minden választópolgár számára kézzelfoghatóvá váltak. Ezeket a sokrétű kihívásokat tetőzte be a 40 éve nem látott mértékű infláció és az ukrán háború. Az infláció érzékelhető jóléti veszteségekhez vezetett, a reálbérek és a fogyasztás számottevő csökkenésével járt. Az Európa területén zajló háború érthető módon erősítette fel az emberek szorongását, biztonság iránti vágyát. Ráadásul napjainkra csúcsosodott ki az elit hitelvesztése is – elég, ha a neoliberális arroganciára vagy az EU-t sem kímélő korrupciós esetekre gondolunk.

Egy ilyen környezetben könnyebben érthető, hogy az anti-establishment hangok sokkal hitelesebbnek hatnak és a szélsőjobboldali pártok támogatottsága növekszik. A fontosabb kérdés azonban az, hogy vajon a szélsőségesek most látott erősödése csak átmeneti jelenség vagy hosszabban is együtt kell élnünk vele.

A szélsőjobb előző fellángolása – a migrációs válság

A szélsőjobboldal 2016 körül indult legutóbbi erősödési hulláma egyértelműen a bevándorlás témájához kötődött. A migráció kérdésére populista válaszokat kínáló politikusok rendkívül sikeresek voltak ezekben az években, gondoljunk csak a Brexit sikerére, Salvini népszerűségére vagy Orbán Viktornak európai jobboldali körökben ezekben az években csúcsosodó befolyására. Visszatekintve jól látszik, hogy ezek csak átmeneti jelenségek voltak: a britek ma már a legszívesebben visszacsinálnák a Brexitet, Orbán Viktor pedig egyre jobban elszigetelődik Európában. A háború kitörése tovább gyengítette az oroszok szövetségeseként működő szélsőjobboldali pártok hitelességét – ennek ikonikus pillanata volt, amikor az ukrán menekülteket meglátogató Salvinit putyinos pólójával szembesítették.

A szélsőjobb esélyei 2023-ban

A háború sokkja azonban elmúlt, az infláció okozta életszínvonal-csökkenés pedig egyre többek számára érzékelhető. Ráadásul a rendkívül komplex válságkörnyezetre adott kormányzati válaszok egy része ballépésnek bizonyult, mint például a németek sokat vitatott fűtéskorszerűsítési törvényjavaslata. Ilyen környezetben elkerülhetetlen az anti-establishment politikai erők népszerűségének növekedése, ahogy azt látjuk is az osztrák, német, spanyol vagy lengyel példákon. A német eset kivételével még akár az is elképzelhető, hogy valamelyik szélsőjobboldali párt kormányra kerüljön a következő években, de a hatalom teljes, magyarországihoz hasonló megragadása nem látszik reális lehetőségnek. Így a koalíciós kormányzásra kényszerített szélsőjobboldali erők az establishment részévé válva valószínűleg ledarálódnak majd.

Komoly esély van rá, hogy most is csak egy, a 2016-os időszakhoz hasonló fellángolást látunk a szélsőjobb részéről, ami kétségtelenül sok kárt tud ugyan okozni, de katasztrófát nem.