Permetez a Tisza cseppje
Eső hull a szomjas földre,
Permetként a narancs ködre.
Permetez a Tiszta cseppje,
Ázik a döbrögi sleppje.
Kéz a kézbe fel a várba,
Hörcsögöknek magtárába.
Csattogjon a nép ostora,
Visszhangként a kolostorba.
Szarkák héják álszentségek,
Gránit könyvel dohos székben
Trónolnak mint kis királyok,
Minden szavuk hazug álnok.
Nagy asztalnál két pofára,
Dőzsölnek fent egyfolytában.
Fent a fazék ,gőzöl rotyog
Lent a nyomor éhség honol
Nem csurog le, csak a morzsa,
Ez lett a sok hangya sorsa.
Zúg a folyó, vágtat sodra,
Hömpölyög a Tisza útja.
Hömpölyög a Tisza útja
Mi vagyunk a forrás kútja.
Kis patakunk nagy deltája
Duzzad, árad sosem fárad
Eleget volt meddő meder,
Feltámadt, mint Magyar tenger...

Forrás. Facebook