- Jó reggelt Putyin elvtárs! Örülök hogy hallom a hangját.
- Meghiszem azt.. végre eljött a mi időnk!
- Csak nem? Visszakapom az aktákat?
- Ásztánovká Orbán úr.. Ásztánovká. Előbb még bizonyítania kell a hűségét.
- Mire szavazzak? Vagy mire ne szavazzak?
- Sokkal nagyobb feladat elé állítja a párt. Jövő kedden megindítjuk a közös inváziónkat Európa felé. Dá?
- Hogyne kérem! Akkor talán meg is szállhatnánk Brüsszelt. Legalább lenne egy kurva ígéretem amit be is tartottam.
- Hárásó tavaris Orbán. Ócseny hárásó.
- De akkor visszakapom az aktáimat? Tetszik tudni egyre feszültebb vagyok miatta, és már szegény Anikó sem bírja tovább. Úgy néz ki az a szerencsétlen, mintha aknára lépett volna. Meg hát.. amúgy is eléggé izgulós fajta vagyok.
- Hogyne kapná meg. Találkozzunk a Vörös téren, pontban tíz órakor. Majd iszunk egy bögre forró csáját, és elindítjuk a hadainkat.
- Már alig várom! Viszek egy zacskó töpörtyűt is. Idei vágás!
- Hárásó! És mennyi katonát tudna magával hozni?
- Muszáj fiataloknak lenniük?
- Nyet!
- Akkor ahány csak felfér a buszokra. Majd azt mondjuk nekik, hogy Moszkvában tartjuk az idei békemenetet.
- Rendben! Mire lehullanak az ősz első levelei, már a világ urai leszünk.
- Erre vártam már kiskondás koromban! Úgy ver a szívem mint Zsukov elvtársnak a nagy csaták idején. Nekünk magyaroknak, nincs ellenfelünk a világban! Nincs az a vicsorgó oroszlán, aki előtt megtorpannánk! Alig várom a találkozást!! És mikor is lesz pontosan?
- Mondtam már! Március 26. Pontban 10 óra. Vörös tér.
- Nem jó!!
- Mi az hogy nem jó????!!!
- Most jutott eszembe! Akkor megy vissza az ügyészségre a Magyar Péter!