Lévai Júlia Míra: Szentkirályi Alexandra tipikus "f@siszta, náci toposzokat használ!"
(Miheztartás, egyúttal a helyzet dokumentálása végett)
LÉVAI JÚLIA MÍRA: SZÍNTISZTA NÁ.CI BESZÉD
Orbán legújabb támogatottja, Szentkirályi Alexandra egyebek közt a következő szöveggel kampányol, a Fidesz főpolgármester-jelöltjeként:
„Karácsony Gergely a 2018-as MSZP-s miniszterelnök-jelöltsége után ismét talált egy GAZDATESTET, és azt se bánta, hogy ezért cserébe a színpadon örökbe fogadta a Gyurcsány házaspár.” /Kiemelés tőlem./
Mivel „gazdatestek” csak az állatvilágban léteznek, és ott szoktak ilyeneket keresni, konkrétan az élősködők, itt pedig ezzel a metaforával a politikus embereket jelenít meg, ez
SZÍNTISZTA NÁ.CI BESZÉD.
Állati metaforákat használni közismerten dehumanizálás, egyszersmind a klasszikus nácizmus egyik legfőbb eszköze. Élősködőknek (te.tveknek, egyéb vérszívóknak vagy akár patká.nyoknak stb.) Hitler nevezte a kiirtandó ellenfeleit, először a Mein Kampf-ban, majd bárhol.
Itt most Karácsony minősül élősködőnek, a „gazdatest” pedig Gyurcsány.
Ennek pedig akkor is ez a jelentése, ha a használója netán valóban nem tud erről.
Csakhogy mivel mindennek ismerete nemcsak az alapműveltség része, de iskolai tananyag is, akkor se hiszem el, hogy Szentkirályi nem tudja, mit beszél, ha holnap eskü alatt ezt állítja. Nem hihetem el neki, mert ekkora elsötétüléssel a fejében a huszonegyedik században nem mehetne el politikusnak. Márpedig elment, így ettől kezdve kénytelen vagyok őt annak is tekinteni. Következésképpen úgy nézni rá, mint aki ezzel csak tisztában lehet.
Szentkirályi pedig a következőkben is tipikus fa.siszta-ná.ci toposzokkal él.
Először azzal, hogy a homogenizáló „MI” és „TI” felosztást használja, ott, ahol a felek normális esetben nem egymás antagonisztikus ellenpárjaiként vannak jelen, homogén csoportokként, hanem egymás mellett, versenytársakként, mint különböző politikai irányzatok képviselői. Mivel azonban ő a teljesen kifacsart, ná.ci logikájú felállásban gondolkodik, ennek jegyében a következőképp fogalmaz:
„Budapest a mi városunk, Budapest a mi otthonunk, Budapest mi vagyunk.”
Majd rögtön kiadja a hozzá illő jelszót: „Vegyük hát vissza!”
Természetesen azonnal meg is jelent alatta az értő olvasói komment:
„Budapest legyen ismét a magyaroké!”
Biztosak lehetünk benne, hogy nemcsak ez a kommentelő, hanem még számtalan fideszes célszemély érteni fogja: a „MI” egyenlő a „magyarok”-kal (klasszikus interpretációban a „tiszta fajú árják”-kal), az „ŐK” pedig azokkal az ellenzéki vetélytársaikkal, akik közt mindenféle állati szinten élő véglények vannak: gazdatestek és élősködők.
És mivel Szentkirályi a politikai küzdelmeket sem versengésnek, hanem – ismét csak fa.siszta-ná.ci módra – HARC-nak (ld. „Kampf”) fogja fel, mindebből az is logikusan következik, hogy milyen eszközökkel akarnak küzdeni az ellenfeleikkel:
„Söpörjük ki Gyurcsányékat a Városházáról!”
Vagyis itt nem választási versengés lesz, hanem a terep határozott megtisztítása, az ellenféltől.
(Innen már tényleg csak az „élettér” kifejezés hiányzik.)
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez itt a huszonegyedik század, és mi nem az ország legelmaradottabb városában vagyunk, hanem az ennél azért mégis csak stabilabb szellemi tőkével rendelkező Budapesten, ezért ezt a szemléletet itt nem lehetséges általánossá tenni. Sőt, ez a politikus és közönsége nagy valószínűséggel labdába sem fog rúgni.
De ettől az még akkor is maga a borzalom, hogy egyáltalán előfordulhat velünk: egy hatalmon lévő párt politikusa (ráadásul egy nő!) fényes nappal, a legnagyobb szemérmetlenséggel, nyíltan használhatja a ná.cizmus logikáját, erőpolitikáját. És még azt is megengedheti magának, hogy úgy tegyen, mint aki valóban ártatlannak gondolhatja magát.
Nem az.
Az eredeti, nyilvános poszt a szerző FB-oldalán található.