- Én már nem is mondok semmit. Még az is lehet Rózsikám, hogy minket átb@sznak..
- Ne mondjon már ilyet. Hát okos emberek ülnek abban a kormányban..
- Hát igen.. azt már mára egy barátunk sincs Európában.
- Az már igaz.. de legalább megmondta a Spárosoknak a magáét a frankó Jankó..
- Az igen.. pedig csak a kormányos úr kérte a részét a buliból...
- Rózsikám.. lehet hogy tényleg tök hülye emberek igazgatják az országot?
- Még az hagyján lenne, de mikor a hülyeség hatalommal párosul..
- Az már igaz..
- Hát kend emlékszik Bélámra..
- Hogyne emlékeznék Béla sógorra... na az egy okos ember volt.. úgy vonult végig a falu főutcáján hogy csak lestek utána a népek... hmm.. aztán barátom, az is hogy elment..
- Hát igen.. az okos volt.. egy fenomén..
- Már miért mondja ezt így?
- Mert attól hogy valaki kihúzva jár a főutca közepén, még nem biztos hogy ő az ész.. én már csak tudom..
- Ejnye már.. ugyan mondja már el mire gondol, hát öl meg a kíváncsiság..
- Hát ugye Ibolyánk ölég gyengécske volt az iskolában.. olyan egyeseket kapott hogy szinte integettek.. - Barátom.. ezt nem is tudtam..
- Na de aztán be is hívattak minket az iskolába, aszt azt javasolták hogy Ibolyánk maradjon ott a napköziben, hogy addig is tanuljon..
- Aztán ott maradt?
- Dehogy maradt! Hát Bélámat bántotta az önérzet. Azt mondta hogy majd ő korrepetálja a gyereket, mert a brigádban is ő a legokosabb.
- Sikerült neki?
- Mán hogyne.. Foglalkozott az vele. Minden este magyarázta néki a tudományokat. Aztán alig múlt el három hónap, és azt javasolták hogy vigyük el Ibolyánkat egy kisegítő iskolába..
- Még ilyet.. emlékszem a kislányra.. mindig itt ment el a kapunk előtt.. Na de mi volt azon a cetlin ami állandóan a nyakában lógott?
- A cím, hogy hazataláljon.. Látja ilyen az, amikor túlbuzgó hülyék osztják az észt.. és még a nép is lemegy az ő szintjükre.. és ha már ilyen jól eldiskurálunk, elmondok magának még egy titkot.
