Nincs olyan háztartás Magyarországon, ahol néha-néha ne mászna végig egy pók a falon – azonban nem mindegy, hogy milyen pókról van szó, ugyanis míg egyesek az éjszakák békés védelmezőiként várják a hálójukba repülő szúnyogot, mások hajlamosak az ágyban kikötni és megcsípni akár minket is. Itthon szerencsére nincsenek életveszélyes mérgű pókok, azonban a dajkapók is azok közé az egyedek közé tartozik, akik tudnak kellemetlenséget okozni. Na de mi a különbség a mérges dajkapók és a sárga dajkapók között? Melyik a veszélyesebb?

Cikkünkben a hazai dajkapókok két legjellegzetesebb képviselőjét, a sárga dajkapókot és a mérges dajkapókot mutatjuk be olvasóinknak: mit érdemes tudni a sárga dajkapók csípése és a mérges dajkapók csípése kapcsán, melyik pókfélével találkozhatunk a lakásban, van-e okunk az aggodalomra a sárga dajkapók vagy a mérges dajkapók jelenléte miatt? Mit tegyünk, ha ilyen pókokkal találkozunk, kérjünk-e segítséget dajkapók csípés esetén?

Rémhír járta körbe az országot

Az elmúlt években hatalmas felhördülést keltett a mediterrán térségből behurcolt, „csípős” pókfaj, a sárga dajkapók megjelenése és elszaporodása, ugyanis az eddig sokak számára ismeretlen dajkapók egyre gyakoribb vendéggé vált a lakásokban is, különösen a nagyobb városokban, parkok közelében élőknél. Mivel ez a dajkapók faj eddig a médiában egy kevésbé ismert élőlény volt, azonnal el is kezdődött a találgatás, hogy vajon veszélyes-e a csípése.

A médiában a sárga dajkapók gyakran veszélyes csípésű mérgespókként kerül feltüntetésre, azonban ez a megállapítás téves, ugyanis míg a sárga dajkapók – habár igaz, hogy ő is meg tud csípni – egy veszélytelen faj, addig jóval ijesztőbb és nagyobb termetű rokona, a mérges dajkapók csípése már igen emlékezetes lehet. Mivel mindkét dajkapók sárga és mindkettő tud csípni, a köztudatban a két faj összemosódott – azonban most itt a lehetőségünk, hogy tisztázzuk a dajkapókok közti különbséget!

A dajkapókok családjáról

A pókszabásúak között a dajkapókok családja igen népes: az 1886-ban Eugene Simons által leírt családba 29 nemet és közel 170 alfajt sorolunk világszerte. A dajkapókokról laikusként elegendő annyit tudnunk, hogy – habár nekik is van hálójuk, amivel pihenőhelyeiket elkészítik – alapvetően nem hálószövő, a hálóban lesben állva várakozó pókokról van szó. A dajkapókok étlapján leginkább a talajlakó rovarok szerepelnek, így saját lábukon indulnak vadászatra, zsákmányállataikat pedig lerohanással ejtik el.

Magyarországon 831 őshonos, illetve behurcolt és megtelepedett pókfajt tartunk számon, melyek 42 rendszertani családba sorolhatók be – ezek közül egy a dajkapókfélék családja (Cheiracanthiidae), ahol a sárga dajkapók és a mérges dajkapók mellett még 10 másik fajt is számontartunk (pl. csíkos dajkapók), amelyek mind képesek szájszervükkel az emberi bőrt átszúrni, csípésük fájdalmat okozhat (honnan ismerjük fel a pókcsípést?). A legjellegzetesebb fajták – amelyek a mi szemszögünkből is érdekesek – azonban a mérges dajkapók és a sárga dajkapók, hiszen ők azok, akiktől a leginkább tartani szeretnénk a távolságot. Nézzük, mit érdemes tudni a két dajkapók csípése, megjelenése, életmódja kapcsán!

Mérges dajkapók

1. A mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium)

Az arachnofóbiában szenvedők jobb, ha messzire elkerülik a magyar vidék egyik legijesztőbb pókját, a mérges dajkapókot, ami a szongáriai cselőpók után hazánk második legnagyobb pókfaja, egyben a dajkapókok családjának legméretesebb képviselője. Ahogy a „mérges dajkapók” nevében is benne van, ebben az esetben valóban egy mérgespókról van szó, ami agresszívan védi lakószövedékeit. Ha a természetben véletlenül egy ilyen pókra akadunk – nem kizárt, ugyanis országos szinten egy közepesen gyakori fajról van szó – nyugodtan csodáljuk meg, de semmi esetre se kezdjük el bottal vagy kézzel a fészkét piszkálni!

A mérges dajkapók a nyílt füves vagy bokros területeket kedveli, gyakori lakója a meleg, száraz réteknek, magas gyepeknek. A mérges dajkapók nőstény egyedei gyakran a pázsitfűfélék virágzatába készítik el oldalra görbített lakószövedékeiket (fehér, harangra emlékeztető szövedék), amelyeket agresszívan védelmeznek is (a nőstény dajkapókok itt „dajkálják” tojásaikat a kicsik kirajzásáig, majd elpusztulnak). A nőstények sárgás színű teste 1,5-2 cm, lábaival együtt 4-6 cm (a hím dajkapók egyedek viszont kisebbek), könnyen felismerhetőek hatalmas, rozsdabarna rágóikról. A mérges dajkapók egyedei nappal a lakószövedékben rejtőzködnek, éjszakai bújnak elő és indulnak vadászni.

Veszélyes a mérges dajkapók csípése?

A mérges dajkapók hazánk legveszélyesebb pókfaja, és habár messze nem olyan veszélyes, mint az afrikai, dél-amerikai vagy ausztráliai mérgespókok, a mérges dajkapók csípés mindenképpen orvosi ellátást igényel. A mérges dajkapók csípése nem halálos, viszont a lódarázs csípés erejével ér fel, igen fájdalmas helyi reakciókat okozva – azonban szerencsére a dajkapók csípés más pókok csípéséhez hasonlóan nem okoz anafilaxiát, így nincs veszélyben az életünk. A mérges dajkapók csípése órákig tartó végtagzsibbadást, émelygést, enyhébb lázat okozhat - amennyiben bizonyítottan mérges dajkapók csípés áldozatai vagyunk, mindenképpen menjünk be vele az ügyeletre, mert ha a dajkapók csípés kezeletlenül marad és véletlenül elfertőződik, annak könnyen a beteg ujja látja kárát.

Sárga dajkapók

2. A sárga dajkapók (Cheiracanthium mildei)

A fenti mérges dajkapókkal mosódott össze a köztudatban az elmúlt években az ún. sárga dajkapók, ami fenti társánál jóval kisebb, viszont minden dajkapókhoz hasonlóan az ő csípése is fájdalmas. A sárga dajkapók alapvetően nem őshonos pók Magyarországon, elterjedését a pókfaj behurcolásának, illetve a klímaváltozásnak tulajdonítják – a globális felmelegedés okán a sárga dajkapók egyre elterjedtebbé vált az országban. A sárga dajkapók a lakásban is előfordul, ugyanis kedveli az emberlakta területeket (a mérges dajkapók ellenben nem), könnyű felismerni sárgás színéről és sötét rágóiról, lábának végeiről.

Valóban egy aránylag „új” pókról van szó: a sárga dajkapók néhány évtizeddel ez előtt még csak a déli országrészekben fordult elő és egy ritka pókfajnak minősült, azonban ma már a sárga dajkapók is egy országos elterjedtségű, gyakori faj. A sárga dajkapók egyedei a mérges dajkapókhoz hasonlóan a meleg, száraz gyepeket kedvelik, elterjedt pókfajok a mezőkön, réteken, de bokorerdőkben és gyümölcsösökben is gyakran találkozhatunk velük.  A sárga dajkapók nőstényei szintén lakószövedékeket készítenek (pl. pázsitfűfélék virágára, gyümölcsösök leveleire), melyekben tojásaikat őrzik, ezeket agresszívan védelmezik.

Mit tegyünk dajkapók csípés esetén?

A sárga dajkapók a leggyakoribb dajkapókféle a lakásban, ahová rendszerint zöldségekkel, gyümölcsökkel, virágokkal hurcoljuk be, de ha parkos környezetben élünk és nincs megfelelő szúnyoghálónk az ablakon, gyakran magától is bemászik, különösen ősszel, amikor lehűl az idő (a sárga dajkapók egy mediterrán, melegkedvelő faj). Az urbánus környezetet kedvelő sárga dajkapók csípése is fájdalmas, azonban messze nem olyan erős a mérge, mint a mérges dajkapóké, azonban ritkán lázhoz is vezethet, ilyenkor már érdemes vele orvoshoz fordulni.

A sárga dajkapók csípése helyi fájdalmat, viszketést, bőrgyulladást, ödémát okozhat, amelyekkel alapvetően még nem kell orvoshoz mennünk, azonban, ha allergiaszerű tüneteket érzékelünk a dajkapók csípés következményeképp, már célszerű kikérnünk legalább a háziorvosunk tanácsát. A sárga dajkapók csípés tünetei jól csillapíthatók jegeléssel, gyulladáscsökkentő gyógynövényekkel (pl. körömvirág, aloe vera) és egyszerű, vény nélkül kapható gyógyszertári készítményekkel.

Címlapkép: Getty Images