Mészáros Lőrinc cége rohadt sok (közel hatvanmilliárd) pénzből dolgozott a MÁV-nak, s a munka végeztével a vasutasok tizenkilenc pontban sorolják a kifogásaikat.

Jóvanazúgy, gondolta Mészáros Lőrinc cége, s amikor előállította a rengeteg hiányosságú, sőt, kijelenthető, használhatatlan állapotú végterméket, e pontok közül a legérdekesebb, hogy a vasbetonból nem egyéb hiányzott és hiányzik, mint a vas.

Sosem voltam vasbetonszerelő, és már nem is leszek, csak culáger voltam boldogult úrfikoromban, de még így is van sejtésem arról, már csak a neve alapján is, hogy a vasbeton attól vasbeton, hogy van benne vas.

Ilyen ismeretekkel ezek szerint Mészáros cége nem rendelkezik, vagy, ha igen, spóroltak és át akarták verni a vasutasokat, secko jedno, de ebben benne van az egész ország nyomora.

Ebben pedig vagy lopnak, vagy átvernek, de semmi sincs úgy, mint ahogyan lennie kellene, illetve minden egészen másképp van.

A vasutasok figyelmeztették a kivitelezőt, nem ártana kijavítani, amit szándékosan vagy hülyeségből elcsesztek, mert, ha az EU megtudja ezt a turpissággot (degeneráltságot), kizárhatják őket a közbeszerzésből öt hosszú évre, így megszűnik az a csap, amin keresztül Orbán a német adózó pénzét teszi a haverja zsebébe.

Többek között ilyesmiket tanulmányozni járt itt az EP ellenőrző bizottsága, és sajtótájékoztatók szerint egészen elképesztő dolgokat is tapasztaltak a Fidesz maffiamódszereiről.

Nagyon úgy néz ki tehát, hiába ad győzelmi jelentéseket Navracsics az uniós pénzek érkezéséről idestova egy (másfél) éve, azok soha a büdös életben ideérni nem fognak. Innentől kezdve tehát nem a német (osztrák, spanyol, etc.) adófizető pénzét kell a haverok zsebébe tömni, hanem a magyarokét, akik minderről semmit nem tudnak, csak tátott szájjal hallgatják a győzelmi jelentéseket, miközben Mészáros gazdagszik a vérükön. Sokféle módja van a haverok pénzelésének, s a gödi példa talán még a Mészáros vasbetonjánál is vérlázítóbb, ami a világ más országaiban nem nagyon fordulhatna elő, csakis minálunk.

Ha nem hallottak volna róla, ezt is előadom, hogy a reggeli kávét közösen megspóroljuk, s a vérnyomás rendben legyen (fő az egészség). Történt pedig, hogy mint emlékezhetünk, 2020-ban egy rendelettel (vészhelyzeti kormányzás) a gödi Samsung gyár iparűzési adóját a várostól a megyéhez irányították, akkor leginkább bosszúállási szándékkal, hogy dögöljön meg az ellenzéki polgármester és azok is, akik őt megválasztották. Nem meséljük el részletesen, mire szolgál ez az adónem, leginkább arra, hogy ott helyben lehessen jobbá tenni az ott lakók életét (járdák, uta, mittudomén), a gödiek azonban ezt nem érdemlik, mert nem tudják, kire kell szavazni.

(Zárójelben: ez az egész ország összes ellenzéki vezetésű településére igaz.)

De ez is mindegy már, mert a megyei önkormányzat is eköltheti jól azt a pénzt, feltéve, ha akarja. De nem akarja, mert fideszes. Viszont, mint a mesékben, száz szónak is egy a vége, a beszedett iparűzési adót, illetve annak egy részét a megyei önkormányzat fideszes lapoknak adta, hogy ők is jól élhessenek.

Ezek a lapok lesznek aztán azok, amelyek nem számolnak be arról, hogy Mészáros kihagyja a vasbetonból a vasat, pedig ezt még a leghülyébb Fidesz-szavazó is megérthetné, bár lehet, örülne neki, milyen ügyes ez a Lőrinc. Mint már pedzegettem, ebben a sztoriban benne van az egész nyüves ország, a sötét múltja, a kiábrándító jelene és kilátástalan jövője.

Ha ezt a hármat egymás mellé tesszük hangosan kellene zokogni mindenkinek, illetve elhajtani a hatalom fura urait, kies hazánk azonban addig jutott, hogy pár ember újra meg újra nekifut a kordonok lebontásának, amik aztán mindig újjáépülnek, és állnak ott mementóul. Ilyen sztorikat minden nap lehet és lehetne találni. Épp a napokban csodálkoztam el, hogy a nyáron már tíz éves lesz a rezeda világa, és már több mint háromezer dolgozat áll benne. Mind ilyesmi aljasságokról szól, tíz év alatt nem lehetett kifogyni belőlük, sőt, olykor a bőség zavarával küzd az ember, melyik ganyéságot, népveszejtő aljasságot írja meg, és mi legyen, ami kimarad.

Ebből is kitetszik, a szájunkig ér már a sár, sőt, egyáltalán az a csoda, hogy áll még ez a hely, ami valamikor köztársaság volt és a hazánknak lehetett nevezni. Mára mindkettő odaveszett, és aljas brigantik játszótere csupán.