Mi van az aranytartalékkal? Van még egyáltalán aranyunk?
Mi van az aranytartalékkal?
Számtalan értékes műkincs lakozik meglehetősen illetéktelen helyeken. A legnagyobb “összehordott” gyűjtemény minden bizonnyal Rómában, pontosabban a Vatikánban van, ahol évezredekre visszamenőleg találunk különböző remekműveket, úgymint egyiptomi obeliszkeket, antik görög szobrokat, és az ég világon minden mást, köztük természetesen itáliai eredetű alkotásokat is.
Magyarország számára bődületes anyagi veszteség a Seuso-kincsk néven ismert, minden bizonnyal balaton környéki, ám római kori ezüst lelet-együttes, amelynek Magyarországról ellopott, ám ismert darabjait horror áron vásárolta meg a Magyar Állam.
Ennél tisztább helyzet az Elgin-márványok, valós eredetüket nézve inkább Parthenon-márványok esete, amelyeket egy brit főnemes szedetett le az athéni antik főtemplomról, és vitte magával Angliába, illetve adta el a British Museum-nak.
Az 1800-as évek elején végrehajtott cselekedet minden valószínűség szerint bűncselekmény, bár Sir Elgin eredendően azt állította, hogy mindent a Görögországot akkor épp megszállva tartó Ottomán Birodalom engedélyével végzett, bár ezt rajta kívül máig sem erősítette meg senki, ideértve a mai Törökországot is.
A felröppent hírek szerint az új brit miniszterelnök azt tervezi, hogy lesz-ami-lesz alapon ezeket a kincset visszaszolgáltatják Görögországnak. Nyilván széleskörű véleménynyilvánítás fogja kísérni a történetet, de egyesek szerint ez az ára annak, hogy az EU egy fokkal érdeklődőbben álljon hozzá az Egyesült Királyság megindulni látszó visszatérési projektjéhez.
Ha a mai EU-ban akár kétszáz év múltával is van igény bizonyos lopások igazságos rendezésére, akkor ne lepődjünk meg, ha a kortárs pénzlopásoknak szintén lehetnek következményei, ha nem is feltétlenül a visszatérés, de akár a bentmaradás viszonylatában.