Állok a hülye kendőmben a giroszosnál. A kiszolgáló pasi néz rám nagy szemekkel, nyilván tudja miért vagyok kendőben. Nyilván mindenki tudja. Néz rám és nagyon szépen beszél hozzám. Hogy ő szerelemmel készíti az ételt.
És, hogy az enyémre most még jobban figyel. Mosolyog. Néz rám, bele a szemembe. Látom rajta, hogy nem csak úgy mondja, hanem tényleg ezt érzi. Azt mondja, hogy hihetetlenül szép vagyok. Hogy ragyog a szemem. Hogy ezt ő már soha sem fogja elfelejteni. Hogy egy csodálatos, különleges szépség vagyok.
Állok a kis kendőmben. Könnyezem. Annyira nagyon szükségünk van a Férfira. Hogy dicsérjen. Hogy érezzük, hatottunk rá. Hogy gyógyítson a szavaival. Hogy átöleljen és megnyugtasson. Most nagyon kell ez nekem. Mindannyiunknak kell. Ne mulasszátok el, ha gyógyíthattok minket az erőtökkel! Ez a legjobb gyógyszer.