Nem, nem csodálkozom, hogy megszavazták a státusz/bosszútörvényt.
Tudható volt, hogy így lesz.
És Novák Katalinnak is lesz még egy lehetősége az aláírom/nemírom színjátékra a ráosztott szerep szerint, ami csak a hullagyalázás része.
Aláírta!
DE: ha volt már végstádiumú haldokló szeretted, akkor sem tudod csendben tudomásul venni halála pillanatát.
Belesajdulsz, mert más a tudás és más a megélés.
Nem volt felesleges ottlenni a Kossuth téren, ahogy a szeretteink temetésére is elmegyünk.
A gyászfolyamat része. Most a gyásznak van ideje, de már a tegnapi nap örömmorzsáit is gyűjtögetem, hogy feltöltekezzek.
Sorolom:
- A diákok szervezik az önkéntes segítőket a 7igenhez.
- Az a maroknyi ember sokat beszélgetett, és NEM adja föl.
- Tegnap pár órára elmentem a térről, és olyan emberekkel találkoztam, akik NEM adják föl.
- Eljöttek olyan ismerősök, akiknek a jelenléte nagyon fontos nekem.
-Eljöttek olyan ismertlenek, akik megerősítettek ismeretlenül.
- Esett, felavattam a szivárványernyőm, amit egy nagyon szeretett barátomtól kaptam a szülinapomra, mert nyáron mégsem járhatok kabátban.
- Hogy jobbra forduljon minden, elsőként a kedvem, kaptam egy doboz Raffaelót.
- Nagyszerű barátok megleptek egy csokor mindenféle színű rózsával. Arra a szivárványosan sokszínű csokorra csak mosolyogni lehet!
Értsd meg: Az oktatás a te ügyed is, a te országod jövője is, ha van gyereked, ha nincs.
Neked nem lesz szakembered, ha orvos kell, ha ápolni kell, ha megszerelni valamit...
A te országod szegényedik el, ha nyugdíjra szorulsz, nem lesz (ugye tudod, hogy törvényileg már nem jár, hanem csak adható kategória), ha beteg leszel, táppénzt sem biztos, hogy kapsz (ugye tudod, hogy már betegállomány vagy gyes alatt is kirakhatnak a munkahelyedről? Igen, ezt is törvényesen)
Mi 'ottvoltunk' maroknyian érted is, de helyetted nem tudunk 'ottlenni'!
Neked is jönnöd kell magadért!
Egyszerűen nem opció a feladás, ha a gyerekemről, a leendő unokáimról, a személyes létemről, a nemzetemről, a hazámról van szó.
Tudod a mottót:
"Nincs hatalmad fölöttem!"
Szerző és forrás. Simkó Edit