Mi az igazi mély szeretet?
A szüleim 55 évig voltak házasok.
Egy reggel, amikor anyám lement apámnak reggelit készíteni, szívrohamot kapott és elesett.
Apám felemelte, ahogy tudta, és berángatta a teherautóba.
Teljes sebességgel, a közlekedési lámpákat figyelmen kívül hagyva, a kórházba vitte.
Amikor megérkezett, ő sajnos már nem élte túl.
A temetés alatt apám nem beszélt, tekintete elveszett.
Alig sírt.
Aznap este mi gyerekek is csatlakoztunk hozzá.
A fájdalom és a nosztalgia légkörében szép történetek jutottak eszünkbe.
Megkérte a bátyámat, aki teológus, hogy mondja meg neki, hol lehet anya most ebben a pillanatban.
A bátyám beszélni kezdett a halál utáni életről, találgatások mentek, hogy hogyan és hol lehet.
Apám figyelmesen hallgatta...
Hirtelen megkért minket, hogy vigyük ki a temetőbe.
"Apa!" - válaszoltuk, "este 11 óra van, most nem mehetünk a temetőbe!"
Felemelte a hangját, és üveges tekintettel azt mondta:
"Ne vitatkozzatok velem kérlek, ne vitatkozzatok azzal az emberrel, aki most vesztette el 55 év után a feleségét".
Egy pillanat alatt tiszteletteljes csend lett, nem vitatkoztunk tovább. Elmentünk a temetőbe, engedélyt kértünk az éjjeliőrtől.
Zseblámpával mentünk sírig.
Apám megsimogatta, imádkozott és ezt mondta...
Mi gyerekek, meghatódva néztük a jelenetet:
"El telt 55 év tudjátok? Senki sem beszélhet igaz szeretetről... ha fogalma sincs arról, milyen egy nővel megosztani az életet".
Szünetet tartott, és megtörölte az arcát.
"Ő és én, együtt voltunk abban a válságban amikor.. munkahelyet váltottam..."
- folytatta.
Összepakoltunk amikor eladtuk a házat, és elköltöztünk a városból.
Megosztottuk az örömöt, hogy láthattuk a gyerekeinket befejezni az iskolát és karriert csináltak... egymás mellett gyászoltuk amikor szeretteink távoztak, s együtt imádkoztunk néhány kórház várótermében.
Támogattuk egymást a fájdalomban, megöleltük egymást karácsonykor, és megbocsátjuk a hibáinkat... Gyerekeim ez most már elmúlt... és én boldog vagyok, tudjátok miért?
Mert előttem ment el.
Neki nem kell átélnie ezt a kínt és fájdalmat, hogy eltemessen, hogy egyedül maradjon a távozásom után.
Én vagyok az, akinek ezt át kell élnie, és hálát adok Istennek.
Annyira szeretem őt, hogy nem szerettem volna, ha "szenvednie kell..."
Amikor apám befejezte a beszédet, a testvéreimnek és nekem könnyek csordultak végig az arcunkon.
Megöleltük, és ő vigasztalt meg minket:
"Semmi baj nincs... hazamehetünk, ez egy szép nap volt"
Azon az estén megértettem.
Hogy mi az igazi mély szeretet... ami távol áll a romantikától, nem sok köze van az erotikához, vagy a szexhez.
Inkább ahhoz a munkához kötődik ami kiegészít.
A törődéshez és minden máshoz ami az igaz szeretethez kapcsolódik, amelyet két igazán elkötelezett ember vall.
