Én írok neked, a Marika..
Most olvasom, mennyire felháborít hogy rondábbnál rondább kommentekkel gyalázzák a "munkásságodat".
Én azt mondom neked anyukám, ne foglalkozz velük.
Egyik füleden be, a másikon meg ki.
Csináld úgy, mint azzal a lehetőséggel, mint amikor megkaptad az esélyt, hogy a saját tehetséged révén juss el a magaslatokig.
Na de mucikám.. hát ki írta alá azokat a silányságra ítélt szerződéseket? Te, vagy a kommentelők? Na ugye.. Csípi a szemüket, hogy a semmiből, nem telik nekik a bugyogós kádra. Pedig milyen könnyen bebizonyíthattad volna, hogy azon kívül hogy dívának mutatod magad, még ér is valamit, a tagadhatatlan tehetséged. De így? Nesze neked dívaság.
Húsz éved lett volna hogy megtölts egy arénát, és most nem a NER által szervezett tejfakasztó úri murikon danolásznál egy kikapcsolt mikrofonba. De hogy lásd milyen jó szívem van, segítek neked. Hamarosan egy olyan eseményt hozunk létre, ahol lesz néző dögivel. És bizony, ahol van vagy ötvenezer ember, lesz szemét is.
Na de azzal nem alázlak meg.... javaslom, inkább söpörd össze majd a színpadot Gabócám, mindjárt az előadás után.. hogy végre egy olyan színpadon állj, ami egy valódi tömeg hátát nézi.. igaz.. épp "elmenőben"..
Talán, miután ráhúzod a koszt a kislapátra, elgondolkodsz rajta, ha nem adod el a tehetségedet, és a lelkedet egy degenerált, silány bandának , még akár danolászhattál is volna azokon a deszkákon..
Mari nénéd..
