Ma reggel beléptem az iskolába.

Mindjárt az első órában nagy öröm ért.

A tanár a te utasításodra, elkezdte összeszedni a mobiljainkat, az okos óráinkat, hogy ne legyen nálunk semmilyen úgynevezett okos eszköz, ahogy azt te megálmodtad. A dolog eltartott kb. 20 percig, mert harmincan vagyunk, mindenkinek jelölnie kellett valahogy a telefonján, hogy az az övé, meg kicsit ódzkodtunk is, mert hozzánk nőtt.

Éljen! Elment a felelési idő. Ma nem feleltünk földrajzból.

Holnap nem felelünk történelemből, és a matek röpdolira sincs sok esély pénteken.

Második óránk művtöri, könyvünk nincs, így a tanár engedélyt kért és kapott a telefonok behozatalára, mert ugyan ügyesen rajzol, de egy órán nem tudja lerajzolni quattrocento legjelentősebb alkotásait a táblára, hogy felismerjük őket. Sanyi bácsi! Tudod, mi a quattrocento? Művtöri órán lemértem, 7 percig tartott, mire mindenki megkapta a telefonját, bekapcsolta, kikódolta, stb. Mire elkezdtük az órát, már csak 30 percet kellett kibírni, illetve annyit se, mert Aranka néni kicsengetés előtt 8 perccel elkezdte beszedni a telókat, hogy kicsengetésre ismét azonosítható módon a dobozban legyenek, mert a kövi óránk tesi, ha nem megyünk ki időben az óráról, akkor nem lesz időnk átöltözni, no meg Aranka néninek is lesz órája az iskola másik végében, oda is viszi a telefonokat, azokat még ki kell kérnie a diribácsitól, meg ki kell bányásznia a szekrényből.

Harmadik óránk tesi volt, utána rögtön mentünk irodalomra. Kollányi tanár úr hozta a mobilokat, idős már, tudod, hogy sok a nyugdíjas korú tanerő, neki lassan ment a telefonok kiosztása, 10 perc volt, de nagy szükség volt rá, mert kihagytátok a szövigyűjteményből Ady A magyar Ugaron c. versét, Kollányinak meg az a fixa ideája, hogy enélkül Adyt tanítani-tanulni olyan, mint mákos tésztát enni mák nélkül, így kénytelenek voltunk a telefonunkról nézni a szöveget, elemezgetni a verset, mert azt elfelejtettem mondani, hogy a nyomtatás az tilos. Nincs rá keret, pedig hoztunk be papírpénzt év elején, de az már rég elfogyott, amúgy a lézernyomi is tönkrement, a javítás megrendeléssel, pályáztatással, tokkal-vonóval 4 hónap, szerencsére addigra vége is az évnek.

Szóval vagy 20 perces irodalomóránk volt, aztán Marci bácsi is beszedte a mobilokat, visszavitte a hivatalos tárolóhelyre, néztük, ahogy derékfájósan vánszorog, gondoltuk, karácsonyra gurulós banyatankot veszünk neki, mert hozza a könyvet, szöveggyűjteményt, a laptopját töltővel, a projektort, és bár isteni órákat tud(na) tartani, ha lenne ideje, nincs 6 keze, mint Sivának, a telefonos dobozt már végképp nem bírja el. Tudod, ki Siva?

Történelmen meg németórán ugyanígy volt, amit nagyon köszönünk, mert az egész napot megúsztuk átlagosan 25 perces órákkal a 45 percesek helyett. 😀 Köszi-köszi.

Ma a mentősök is kinn voltak, mert Rádóczi tanárnő, aki a másik osztálynak tanítja a törit, elájult. Kiderült, hogy dehidratált volt, mert egész nap nem ivott, hogy ne kelljen WC-re mennie, mert a 10 perces szünetekben régen se nagyon volt rá ideje, de most a telefonok ide-oda hurcolása miatt még annyira sincs.

Jó lenne, ha elgondolkodna a felnőtt pelenka használatán és nem élne ilyen egészségtelenül. Keresi Bendi és a többiek lekésték a buszt, így két órával később tudnak hazamenni, mert kicsit lassan haladt a telefonok kiosztása az utolsó órán, de nem gond, délután 6-ra hazaérnek így is, ne aggódj! Amúgy semmi érdekes. Jó lesz ez, nem kell annyit tanulni.

Köszi, Sanyi bá”!

Gulyás Berci"

Ismeretlen szerző! 😢