Engem a legkevésbé sem érdekel sem Szájer József, sem egyetlen más politikus magánélete sem. Azt vallom, hogy egy politikus magánélete csak abban az esetben válhat közüggyé, ha bűncselekményt követ el, vagy olyat tesz, illetve olyan életmódot folytat, mely nyilvánvalóan és alapvetően ellentétben áll az általa politikusként hirdetett elvekkel.

Elutasítom és kifejezetten utálom, sőt megvetem az erkölcsi ítészkedést is, mert, ahogy Camus írta, egy nap minden bíró vezeklőként fogja végezni, s csak annak van joga bírónak lenni, aki vezeklőként kezdte.

Mindazonáltal egy olyan pártnak az egykori vezető politikusa és jövendőbeli ideológusa, mely állandó politikai fegyverévé tette a karaktergyilkosságot, mely a politikai ellenfelek emberi méltóságát és a magánélethez fűződő jogát rendszeresen lábbal tiporva őket akár emberileg is megsemmisíthető, sőt: megsemmisítendő ellenségnek tekinti, mely a legfőbb politikai riválist most éppen bűncselekmény útján nyilvánosságra hozott magánbeszélgetésekkel próbálja lejáratni, az ne nyaforásszon amiatt, hogy nem tartják tiszteletben a magánéletét, vagy, ha már ezt teszi, akkor ezzel egyidejűleg álljon ki a politikai ellenfelek magánélethez fűződő jogának tiszteletben tartása mellett és a karaktergyilkosság politikai fegyverként történő alkalmazása ellen!

Ellenkező esetben ugyanis az emberi és közéleti hitelessége ott marad a pocsolyában, ahová az ereszcsatornán lecsúszott.

Szerző. Vidéki prókátor