A Tisza Szigetek szervezőihez és tagjaihoz, kikben Magyarország újjászületésének legnagyobb reményét látom:

"...nemcsak mulasztás, de tulhév által is lehet olvasztgatni a' hazán, vagy más szavakkal: hogy nemcsak a' semmit nem tevők, álgyönyörök közt élők, a' haza zsírját ingyen szivók' hosszú serege járul köz anyánk' gyengítéséhez és végképi meggyilkolásához, de hasonlólag a' magas paripán ülők' azon parancsoló osztálya is ront a' hazán, melly indiscret negédtől hajtva, elég előkészület nélkül, minden erőkkel szembeszállni buzog, és ekképp úgy veszélyezteti hazánk' felmagasztalási díját, mint minden fejletlen erő okvetlenül legyőzetik, ha versenygésnek indul. - Mikből elvégre az világlik ki, hogy alkalmasint azon kevesek ápolják, dajkálják és növesztik fajtánkat leginkább, kik tőlünk tán nem is ismerve, keveset említve, s' épen nem méltatva, minden pompa, zaj és követelés nélkül, szerényen, de híven járnak el isten-rendelte mindennapi hangyamunkáikban...Bízzunk magunkban, bízzunk erőnkben, készületlen azonban soha ne lépjünk síkra, 's erőnkkel jobban gazdálkodjunk, mint eddigelé; mert hiába, nemzetnek regeneratiói működésében, hol minden, s' kivált az idő olly drága, és minden léptek annyira gátolvák, vajmi többet mozdít a' szerény méh, a' munkás hangya, mint a' sok szópompa, meg a' sok lelkesedés, zaj."

(Széchenyi István)