“Az én adómból a rendőr azzal tölti az idejét, hogy felsőbb utasításra hajléktalant zaklat.

A bíróság az én pénzemből meg gyorsítottan elítéli, de az igazi bűnre nincs kapacitásuk.

Életvitelszerűen a közterületen tartózkodni bűn.

Életvitelszerűen a közvagyont lopni megengedett.

A palota ablakából üldözni a szegénységet az rendben van.

Megtanulhatnánk már, mert megmondták nekünk, hogy mindenki annyit ér amennyije van.

Olyan világot szeretnék, ahol a politikus a példamutatásával akar hatni, nem megfélemlítéssel és embertelenséggel.

Ahol az állampolgár a lelkiismeretére hallgat nem a gyávaságára.

Ahol senki sorsa nem dől el azzal, milyen anyagi körülmények közé születik.

És mindenki annyit ér, amennyije a fejében és a szívében van.”

Szerző. Gálvölgyi János