Az államtól ingyen kapott, volt Tiszti Kaszinó eladásából a Magyar Demokrata Fórummal közösen közel másfél milliárd forint bevételre tettek szert (amin a két párt körülbelül fele-fele arányban osztozott).

Az akkor igencsak tetemes summának számító összeget követhetetlen módon szétterítették a Fideszhez közeli gazdasági vállalkozások között. Ráadásul később ezek jó részét „eltüntették” hamis adásvételi szerződésekkel (ld. „Kaya Ibrahim és Josip Tot”), hogy a jelentős köztartozásaikat se kelljen megfizetniük. Ezek a különféle pénzügyi manőverek egyedül a vezetők személyes érdekeit szolgálták.

A pénz nagyobb részének tényleges sorsáról emiatt még a párt legbelső köreiben is kevesen tudtak. Valójában az volt a kérdés, hogy mekkora az a legkisebb összeg, amit nem lehet üzleti célokra fordítani, hanem muszáj a pártnak adni.

Orbánék anyagi jólétét az ebből a székház-ügyből származó pénzek alapozták meg. Így lett a család többek között bányatulajdonos.