Nem leszek népszerű.
Napok óta követem az eseményeket, bevallom, előtte nem tudtam, ki ő. De a rengeteg cikk után nem tudsz elmenni anélkül, hogy nem jársz utána kicsit.
Kétségtelenül tehetséges és bátor, és bizony szabad szellemű ember lehetett, abszolút jó kisugárzással, de! Gyereket vállalt 5 évvel ezelőtt. Ezzel meghozta azt a döntést, hogy legjobb belátása és igyekezete szerint próbálja felnevelni.
És nem így tett. Lehet azt mondani, hogy a családja támogatta ebben, de én teljesen biztos vagyok abban, ha az az 5 éves kisfiú tudná, tudta volna , (ezután sajnos tudni fogja) mit jelent a halál, mit jelent az, hogy apa nem jön haza többé, nem láthatja, nem érintheti többé, akkor biztosan nem “támogatta” volna. De őt senki nem kérdezte meg, pedig ez az 5 éves kisfiú a legfontosabb.
A szülőknek nincs joguk egy gyermek gyerekkorát derékba törni, mert ők kergetik a szabadságukat, meg álmukat. Lehet ezt, lehet így élni, erre születni kell, példátlanul bátor volt, de nem volt joga hozzá, hogy megfossza magát a gyermekétől. Ő, ők döntöttek arról, hogy világra hozzák, akkor bizony egy lépést hátra kellett volna lépni. Sőt!
Amikor elért már bizonyos magasságot, és érezte, mert biztosan érezte, hogy nem fog menni, akkor kellett volna megfordulni. Mi lett volna? Èlne. Megpróbàlta volna egy másik alkalommal. De sajnos az a gyarló emberi természet. Már csak azért is. Csak beveszem a Földünk legmagasabb hegyét, én győzök. Sokan sokszor elfelejtik, hogy még mindig a természet az úr.
A másik, hogy amikor még volt remény, amikor még úton volt, akkor a család nagyon szívesen beengedte az otthonába a sajtót, szívesen nyilatkozott, várták a sikert. Most, hogy nem találták meg és sajnos valószínűleg elhunyt, már “tartsák tiszteletben a család magán szféráját” - lehet olvasni Szilárd oldalán.
Véleményem szerint ez picit visszásan veszi ki magát. Egy ország aggódott érte, emberek kockáztatták az életüket, hogy megkeressék, Isten tudja, mennyi pénzbe került a keresés, és hirtelen mindenki tartsa tiszteletben a magánszférájukat. Ami egyébként teljesen érthető és normális is, csak akkor a sikerhez vezető úton sem kell beengedni a külvilágot. Nagyon sajnálom őt, a kisfiát még inkább. Remélem, örök nyugalomra lel ott, ahova mindig is vágyott.
Gellén Ferenc
