Valaki kérdezte az egyik oldalon, hogy miért vadásszák a rókákat. Erre az egyik kommentelő nagyon helyesen azt válaszolta: “Egyrészt a gereznájáért (bundájáért), igen. Másrészt azt hiszik, hogy kártékony, mert a táplálékállatai között szerepelnek azok, amiket szintén a vadászok akarnak lelőni (pl. fácán, mezei nyúl). [szerk.: és amiket az emberek maguk akarnak meggyilkolni…]
Az, hogy a rengeteg rágcsáló elpusztításával mekkora hasznot hajt, sosem kerül említésre. Amúgy meg aki örömét leli a lövöldözésben, annak az ölés "élménye" számít, gondolom. Mindehhez körítenek egy "vadgazdálkodás" népmesét, miközben sok helyen mesterségesen duzzasztják fel a vadállományt (többek közt a természetes ellenségeik kiiktatásával), hogy minél többet durrogtathassanak.
Vagy ott van az évi több százezer, volierekben szaporított és nevelt fácán, tőkés réce, fogoly. Korlátozott röpképességű, félig szelíd madarak, amiket kiengednek, meghajtják őket, a vadászok meg halomra lövik őket és ezen örvendeznek.” És teljesen igaza van.
A pszichopata bérgyilkosoknak muszáj beetetni azt a mesét, hogy a valódi ragadozók kártékonyak, mert különben az egész kamu “vadgazdálkodás” sztorijuk borulna. Ezért nem látunk higgadtan és tiszteletteljesen érvelő vadászokat. Az egész identitásuk és életük múlik rajta, hogy kiderül-e róluk az igazság.
Akik képesek higgadtan és tiszteletteljesen kommunikálni, azoknak az állatokat sem esik nehezükre *valóban* tisztelni, és a logika és az empátia együttes erejével gyorsan megállapítják, hogy mégsem kellene egészséges vadakat halomszámra gyilkolászni…