Rájár a rúd a független magyar sajtóra, különösen a 444-re. Őket előbb a Tisza Párt alelnöke nevezte „DK Pressnek“, aztán a DK hirdetett bojkottot ellenük, ráadásul Putyin is betiltotta őket Oroszországban. Csak kapkodjuk a fejünket.
Én csak megismételni tudom azt a gyorstalpalót, amit a napokban többször posztoltam. Putyinon természetesen nem segít, de régi és új magyar politikusoknak hátha hasznos (és az egyik vagy másik politikust támogató kommentelőknek is segítségére lehet).
1) Propaganda: a hatalomtól közvetve vagy közvetlenül utasításokat kapó, attól anyagilag függő, az adófizetők pénzéből (lásd pl.: Diákhitel Központ hirdetései) mesésen megélő „sajtótermék“.
Javaslat: csak élő műsorban szabad interjút vállalni náluk, ha egyáltalán kérnek ilyet, amúgy kőkeményen harcolni a megszüntetéséért és megpróbálni tömegeket is megmozgatni a cél elérése érdekében. Mindenképp érdemes az energiákat erre használni, a követőinket ez ellen próbálni mozgósítani!
2) Független sajtó: pártoktól nem függő, a hirdetésekből vagy az olvasói előfizetésekből és/vagy adományokból megélni próbáló sajtótermékek (az elmúlt 14 év kevés eredményei közé tartozik, hogy vannak ilyenek, ha nem is sokan és nem is élnek könnyen az újságíróik).
Javaslat: minden kérdésükre őszintén válaszolni, akkor is, ha azok kellemetlenek. Megpróbálni olyan dolgokról beszélni, ami érdekli az embereket és ezáltal a sajtót. Ha újabb támadás éri őket a hatalomtól (lásd: Népszabadság, Index, 24, egyedi esetek, mint a kalocsai rendőri támadás stb.), harcolni a védelmükért és ha szükséges, megpróbálni tömegeket megmozgatni a védelmükben.
3) Ellenzéki pártsajtó: az ellenzéki pártok által létrehozott/irányított/finanszírozott sajtó (van/volt néhány ilyen, ha nem is sikeres).
Javaslat: a gondolatát is kerülni, nem is érdemes ilyenről ábrándozni. Egyrészt, amíg az első pont javaslatát nem sikerül elérni, teljesen reménytelen versenyezni a propagandagépezettel. Másrészt aki ilyet akar magának, az óhatatlanul azt a látszatot kelti, hogy nem megdönteni akarja a rendszert, csak irigyli azt.
Amit ezen kívül érdemes tudni mind a frissen megválasztott, mind leszerepelt ellenzéki politikusoknak is: azzal, hogy nincs demokrácia, nem az a teendő, hogy egy vereség UTÁN önmagunkat felmentő kifogásként beszélünk róla hosszan.