"Vittem a svédet iskolákba, tantestületi értekezletekre, s az egyiken nagyon kiéleződött a helyzet. A pasi ugyanis udvariasságát egy kicsit félretéve azt mondta: ’Nézzék, közöttünk felfogásbeli különbség van. Ha az én órámon két gyerek hangosan felröhög, én örülök, hogy jól érzik magukat. Maguk pedig azt gondolják, hogy fegyelmezetlenek.’ Csend lett, s akkor megszólalt az egyik honi pedagógus: ’Honnan tudom, hogy nem rajtam nevetnek?’ ’Kérem szépen, a paranoiát nem az iskolában kell gyógyíttatni, hanem az elmeosztályon.’”