Miről szólhat majd az ötödik elnöki ciklusa?

Mire kell válaszokat adnia?

Az átalakuló világrendben hogyan találhatja meg a helyét Oroszország?

Többek között ezeket a kérdéseket igyekeztünk elemzővel körbejárni.

A március 17-i orosz elnökválasztás nem tartogat túl nagy meglepetéseket, és mint Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója fogalmazott az Indexnek: teljesen elképzelhetetlen, hogy Vlagyimir Putyin ne arasson magabiztos győzelmet már az első fordulóban.

A kutató elmondta: az Összorosz Közvéleménykutató Központ (VCIOM) felmérése 82 százalékos eredményt vár, és vélhetően a Kreml is 80 százalék fölötti eredménnyel lenne elégedett.

A másik három jelölt három parlamenti, rendszeren belüli ellenzéki párt jelöltje:

• Nyikolaj Haritonov (Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja),
• Vlagyiszlav Davankov (Új Emberek) és
• Leonyid Szluckij (Oroszország Liberális-Demokrata Pártja).

„Ők elsősorban saját pártjaik létjogosultságának bizonyításáért küzdenek, az alapvető kérdésekben ugyanis a kormányzattal értenek egyet, így nem világos, hogy pontosan miben is jelentenek alternatívát a választók számára”

– jegyezte meg Kosztur András.

A három jelöltnek 5-6 százalékot jósol a VCIOM felmérése, egy ilyen eredmény pedig meg is felelne a céljaiknak.

 

Mit befolyásol Navalnij halála?

Arra a felvetésre válaszolva, hogy a százalékok eloszlásából kiolvasható lesz-e valamilyen belpolitikai tanulság, Kosztur András kifejtette: a választás révén hivatalos megerősítést nyerhet az az eddig csak közvélemény-kutatási adatokból ismert tény, hogy az orosz elnök támogatottsága nemhogy nem rendült meg, de még növekedett is a háború kitörése óta, és a társadalom összezárt mögötte.

„Ez egyben akár azon találgatások szimbolikus lezárásának is tekinthető lesz majd, hogy összeomlik-e az orosz rendszer a szankciók súlya alatt. A válasz egyértelmű nem” – emelte ki a kutató.

Az Index azt is megkérdezte, hogy Alekszej Navalnij halála bármilyen módon befolyásolja-e az orosz elnökválasztást, illetve lehet-e az özvegyéből meghatározó politikai tényező az orosz ellenzék számára.

Navalnij halála nincs hatással az orosz belpolitikai folyamatokra, az orosz rendszert a Navalnijnál jóval nagyobb politikai és társadalmi súllyal rendelkező Jevgenyij Prigozsinnak, a Wagner-zsoldoscsoport korábbi vezérének halála sem rendítette meg. Julija Navalnaja és az egész orosz emigráns ellenzék számára meglehetősen kilátástalannak tűnik a következő néhány év. Mivel nyíltan Ukrajna álláspontját tették magukévá a háborúban, Oroszországban csak egy szűk kisebbség számára van mondanivalójuk, amely társadalmi rétegnek ráadásul egyre nehezebb körülmények között kellene megszerveződnie, és hangot adnia rendszerellenes nézeteinek

– fejtette ki Kosztur András, majd felidézte, hogy erre mutatott rá Mihail Hodorkovszkij is.

 

 Alexij Navalnij temetése Moszkvában, 2024. március 1-jén.  Fotó Stringer / Reuters

 

 

„A hosszú ideig orosz börtönben raboskodó emigráns oligarcha Navalnij temetése után egy meglehetősen lemondó hangvételű posztban tulajdonképpen elismerte, hogy sem békés, sem erőszakos hatalomátvételre nincs lehetőség a rendszerellenzék részéről, ameddig Putyin él, és ezért a passzív ellenállás stratégiáját javasolja a rendszerellenes érzelmű oroszok számára. Navalnaja így Oroszország átalakításáért nem, legfeljebb az emigráns ellenzéki szervezetek vezetéséért szállhat harcba, hiszen ezek a körök maguk is rendkívül megosztottak”

– mondta a kutató.

Mi az üzenet az orosz társadalomnak?

Egy januári cikkünkben már írtunk arról, hogy az orosz elnökválasztási kampány központi üzenetei: a folyamatosság, az egyértelműség és a stabilitás.

Kosztur András akkor azt is hozzátette, hogy az ukrajnai háború is szerepet kaphat a kampányban, de nem lesz hangsúlyos elem, a felmérések alapján ugyanis az orosz embereket a szociális és gazdasági kérdések jobban foglalkoztatják a háborús eseményeknél.

Most a kutató azt mondta, hogy a választáshoz közeledve a kampány fő irányvonalai megmaradtak: az orosz elnök kampányvideójában a narrátor arra kérdez rá,

„ki biztosítja a fejlődést, ki garantálja a stabilitást, ki egyesít minket, kiben lehetünk biztosak?”

A válasz pedig az, hogy csak Putyin, így szavazzanak arra, akire „rá lehet bízni az országot.”

Az üzenet tehát az, hogy minden a megkezdett úton folytatódik tovább, Putyin nélkül pedig mindez veszélybe kerülne

– foglalta össze az orosz elnökválasztás legfontosabb üzenetét Kosztur András.

A kutató szerint ha hinni lehet az Oroszországban külföldi ügynökké nyilvánított és általában függetlennek tekintett Levada Központ kutatásainak, akkor Putyin tevékenységének jelenlegi támogatottsága 86 százalék.

Vlagyimir Putyin orosz elnököt támogató plakát a fekete-tengeri kikötővárosban, Szevasztopol Krím egyik utcájában, 2024. március 6-án. Fotó Alexey Pavlishak / Reuters

 

 

„Ebbe persze érdemes lehet belekalkulálni, hogy adott esetben felfelé torzít. Ugyanakkor a számoktól függetlenül is látható, hogy az országban jelenleg nincs jelentősebb protesthangulat – amikor és ahol vannak is tiltakozások, azok általában helyi ügyekből fakadnak –, és a többség támogatja vagy legalábbis elfogadja a Kreml politikáját. A rendszeren kívüliek két, politikailag aktív ellenzéki csoportjából az egyiket, a radikális nemzeti-birodalmi közeget leköti a háború, és éppen emiatt többségük besorolt a kormányzat mögé. A másik, liberálisabb, nyugatosabb csoportot az elmúlt évek eljárásai verték szét, így többségük emigrációba vonult, egyesek börtönbe kerültek, néhányan eltávolodtak a politikától, míg páran az ukrán és egyéb külföldi szolgálatok alkalmazásába álltak. Jelenleg tehát ezek a korábban is csak szűkebb támogatottságot élvező csoportok sem jelentenek veszélyt a rendszerre nézve”

– magyarázta Kosztur András.

Van egy fontos kérdés Putyinnal kapcsolatban

Kérdés, hogy miről szólhat majd Vlagyimir Putyin ötödik elnöki ciklusa, és mire kell a következő időszakban válaszokat adnia az orosz elnöknek. Kosztur András szerint a döntő kérdés az, hogyan és mikor ér véget a háború Ukrajnában.

„A nagyarányú választási győzelem ezzel kapcsolatban persze viszonylag szabadabb kezet adhat a Kremlnek, az azonban érezhető a közvélemény-kutatások alapján, hogy bár az orosz feltételek érvényesülése mellett, de egyre többen támogatják a tárgyalásos rendezést, és a nagy többség ellenezne egy újabb mozgósítást” – hívta fel a figyelmet a kutató.

A másik fontos kérdés magával az elnökkel kapcsolatos, éspedig az, hogy 2030-ban él-e még a törvény adta lehetőségeivel, és újra elindul, vagy átadja a helyét egy fiatalabb politikusnak. Erre a kérdésre Kosztur András szerint vélhetően csak a háború lezárása esetén kapható majd válasz.

„Nem elhanyagolható téma persze az orosz gazdaság helyzete, annak megújítása, az importhelyettesítés, a csúcstechnológiák területén történő önállósodás, a keleti és déli kapcsolatok stabilizálása mind fontos feladatok a háborús erőfeszítések biztosítása és a társadalmi nyugalom szempontjából egyaránt” – tette hozzá a kutató.

Ha a háború még hosszú évekig elhúzódna jelentősebb eredmények nélkül, az Kosztur András szerint még akkor is kikezdhetné Putyin támogatottságát, ha nem járna a gazdasági nehézségek növekedésével vagy újabb mozgósítással.

De legalább egy-másfél éve még egészen biztosan van Putyinnak arra, hogy jelentősebb társadalmi elégedetlenség nélkül próbálja meg érvényesíteni elképzeléseit Ukrajnával szemben, még akkor is, ha ez nem jár látványosabb sikerekkel a fronton. A nyugati vezetők harcias kijelentései és esetleges lépései pedig csak fokozhatják a hadműveletek támogatottságát az orosz társadalmon belül

– vélekedett Kosztur András.

Meddig maradhat Putyin?

Januári cikkünkben emlékeztettünk rá, hogy idén október 7-én lesz 72 éves Vlagyimir Putyin, egy újabb elnöki ciklus végén már közel lesz a 80. életévéhez. Mint írtuk, ezzel kapcsolatban több kérdés is felmerülhet, meddig indulhat még újra, lehet-e tudni valamit az utódlásáról. A XXI. Század Intézet vezető kutatója akkor azt mondta, a törvények szerint Putyin akár még hat év múlva, 2030-ban is újraindulhat, de valószínűbb, hogy a következő ciklus a hatalmi átmenetről szólhat majd. „A hatalom átadása – tranzit vlasztyi – az alkotmány módosításának 2020-as bejelentése óta napirenden van, azonban máig nem tudni, ki lehet Putyin lehetséges utódja. Hasonló problémákkal a posztszovjet térség más államai is küzdenek. Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök például a napokban ismerte el, hogy elődje, Nurszultan Nazarbajev lemondása után kettős hatalom alakult ki az országban, ami hozzájárult a 2022. januári véres zavargásokhoz, ez pedig felveti annak kérdését, mennyire szerencsés a lemondás után erős emberként a háttérből továbbra is befolyásolni a politikai folyamatokat. Hasonló problémák elé néz Belarusz is – a Kremlben minden bizonnyal tanulmányozzák ezeket az átmeneteket, és ezek tapasztalatai, valamint a belpolitikai helyzet alapján hoznak majd döntést az utód személyéről” – vélekedett Kosztur András.

Mit akar Oroszország?

Az Index azon kérdéseire válaszolva, hogy az átalakuló világrendben hogyan találhatja meg a helyét Oroszország, melyek lehetnek a következő években a geopolitikai célok, illetve milyen nemzetközi rendben érdekelt Putyin és Oroszország, a XXI. Század Intézet vezető kutatója azt mondta: Oroszország a világ egyik meghatározó államaként kívánja pozicionálni magát, amire legnagyobb atomhatalomként vagy éppen a gabonakereskedelemben és nemzetközi energetikában játszott szerepe alapján van is alapja, ugyanakkor a súlya nem éri el az egykori Szovjetunió jelentőségét.

Kosztur András szerint Moszkva láthatóan hosszabb távon számol a nyugati kapcsolatok elhidegülésével, és a déli, valamint keleti kapcsolatok felértékelődésével, utóbbi kapcsán pedig két prioritása lehet Oroszországnak:

1. az egyik, hogy a szintén szankciók által sújtott országokkal létesített szövetség révén növelje katonai-politikai súlyát (ahogyan azt az Iránnal vagy Észak-Koreával való kapcsolataiban látjuk),
2. a másik, hogy Kína és a globális Dél államai segítségével továbbra is integráns része maradjon a nemzetközi kereskedelemnek.

A kutató rámutatott, hogy Moszkva deklarált célja egy multipoláris rend létrehozása, amelyben Oroszország lenne az egyik meghatározó pólus. Ráadásul, mint azt Kosztur András megjegyezte: az elmúlt két év globális folyamatai ebbe az irányba mutatnak.

Jön a globális instabilitás?

Az Index nemrégiben Carlos Roa amerikai geopolitikai elemzővel, a Danube Institute vendégkutatójával beszélgetett, aki szerint Oroszország talán győztesként kerül ki az ukrajnai háborúból, de még mindig meg kell majd küzdenie a konfliktusból származó veszteségekkel (a gazdasági költségek, a munkaerő és a nemzetközi kapcsolatok tekintetében). Mindemellett az ukrajnai háború meggyengítette Oroszország hatalmát a közeli országokban, lehetővé téve a szomszédos országok számára, hogy önállóbb geopolitikai orientációt kövessenek.

Carlos Roa úgy vélekedett:

Oroszország az energiájának nagy részét a következő években arra lesz kénytelen fordítani, hogy megpróbáljon újra megerősödni saját befolyási övezetében.

Az Indexnek arról is beszélt, hogy Oroszország valószínűleg hosszabb ideig elfogadhatatlan partner marad a Nyugat számára a nemzetközi színtéren, aminek számos negatív hatása lesz. Az Oroszországgal fennálló tartós feszültségek súlyosbítani fogják a globális instabilitást, különösen azokban a régiókban, ahol az orosz befolyás jelentős, mint például Kelet- és Délkelet-Európában, illetve a Közel-Keleten. Továbbá a Moszkvával való rossz viszony akadályozhatja az olyan sürgető globális kérdések kezelésére irányuló erőfeszítéseket, mint a klímaváltozás, vagy a terrorizmus és a nukleáris fegyverek elterjedése elleni fellépés, mivel az Oroszországgal való együttműködés alapvető fontosságú lehet ezeken a területeken.