Fáradni látszó, fogatcsikorgatva fabulázó, falra felkent fáraóm, én már készülök is! Én megértettem toborzóját, indulok Önért a gonosz Brüsszel ellen, leszek markotányosa, felcsere, amazonja
- Ön feladta a rendelést, és én már szállítom is magam Önnek! De addig is, míg meghallom hadba hívó kürtje szavát, melybe lehel egy utolsó nagyot, én saját házam köveit töröm, hogy katedrálist építhessek Önnek. Talán ha elkészül, megháborodott lelke elcsitul.
De lehelje már azt az utolsó nagyot, hogy zokogó hevülettel borulhassak Önre!
Ott integettem a múzeumnál.
Kicsit megmotoztak, de valahol jól is esett az erős szigorú férfikéz.
Bátor, szabad volt az ünnep!
Cseppet kevesebben voltunk, hogy a lengyeleket elvitte valami. Ezt a metaforát nem tudtam igazán felfogni, de a lényeget értettem: Soros. Rajongó aggódással néztem, ahogy lebillegett csinosra szabott tunikájában a lépcsőn. És milyen fegyelemmel hallgatott arról, hogy Brutusa délután lép föl az Opera előtt, szünet nélkül, egy felvonásban. Talán ezért lehetett, hogy az EDF-es fiatalokat dicsérte “A magyar forradalom nem romboló, hanem építő. Nem tagadó, hanem alkotó. Igaz és szép. És a végén nem halál, hanem élet sarjad belőle. Ilyen a forradalom, ha magyar fiatalok csinálják.”
Hát, na, kissé nehezen indult a szónoklat. De utána azonnal megértettem, hogy most a szülők forradalma jön, mert azok a qva kölykök a tulajdonaink, és mi faragjuk őket. Nagyon erős gyermekvédelmi akaratot hallottam ki ebből a nevelési dologból. Átérzem felelősségem, mostantól a szerető erőszak, a nevelő pofon is része lesz eszköztáramnak. Magyarra faragom az összes tanítványomat.
Jaj, hazafelé boldogan vágtam is pár suhogós mogyorófavesszőt! Hanem kis kormányzati segítség jól jönne. Nem lehetne esetleg lezárni a határokat, mint Kádár idején? Internet is minek? Oly szemléletes volt, ahogy a ránk szemet vető Brüsszelt deliráltam vagy deriváltam, jaj, nem mindegy, a lényeg, hogy Önnel! Ohh, bár Ön vetné rám szemeit, és maga alá kényszerítene, mint velünk tette az Unió! Lehet, hogy önkéntesen beléptünk, (83,76%! és nem konzultációs típusú szavazással), de “elvették mindenünket a nyomorultak, kiszipolyoztak minket.
És nem csak minket, apáinkat is.” “És mit adtak nekünk mindezért cserébe?” Schengeni határt, szabad utazást, hogy a határainkon túliakkal is könnyen találkozhassunk; rengeteg fejlesztési támogatást munkahelyteremtésre, kutatásfejlesztésre, ráadásul sokat vissza sem kell fizetni, és a legnagyobb összeg volt az eu-s országok között. Ebből lett nekünk sok kilátónk az esélyegyenlőség jegyében, hisz a tériszonyosok is biztonsággal látogathatják azokat; lett lombkorona-sétányunk, ahol a sok zöld nem takarja el a látványt, a nagy magyar ugart; lett ló- és kutyafitness, mert mi az állatokat sem hagyjuk az út szélén; lett pár méter út, meg vasút. (Már le is csatlakoztunk az osztrák vasúti egyezményekről, mert időkezelési problémáik voltak. Rugalmatlan, alku-képtelen, sáska lelkű nyugatiak!)
Ahhh, egész felhevültem, kiáltva kérdem tehát: “mit tettek a brüsszeliek értünk? Békét hoztak? Ó, békét... Demagóg” duma. Milyen béke az, amelyikben szegény Putyinnak Ukrajnába kell mennie, ha honvédő háborúzni akar? Menjünk hát Brüsszel ellen, mert mi a béke pártján állunk, mi tudjuk mekkora háború volt Európában! A párizsiak, berliniek, hamburgiak,varsóiak…stbstb nem. Ők kiírták magukat a történelemből, mert mi nem acsarkodunk úgy, mint ők ránk, hogy dögölne meg mind! Hahhh, huhhh, szívem repesve dobban önért, mindig kihozza belőlem a … békét.
Talán Bayer…ohh, nem akarok erre gondolni! Betiltanám a mondást, azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány! Lelki Béke Menetelek önnel! Megnyugtató, hogy azért nem vagyunk egyedül. Ahogy mondta, a szlovákok is lábra kaptak, reméljük, ezúttal nem azért, hogy a magyarokat rugdossák velük, ahogy pár éve még tették.
Mindenféle szimbólumot legyőztünk, sast, holdat, csillagot. Csak a medvét nem, mert mi szeretjük őket, itt van mindjárt a TV maci vagy Vackor, a piszén pisze kölyökmackó… jaj, én szédítő, szájszellentő szómágusom! Érinthetetlen nemzet vagyunk Ön által, mert már bottal sem akarnak hozzánk nyúlni! A létezés legmagasabb rendű minősége magyarnak lenni, mert “Mi jövünk valahonnan, és tartunk valahová”. Ahh, ez a mondat!(Coelho nem akar honosodni, mint a tajvani huszár?) Én, mint női principum, ezért másodrendű magyar, szeretném kijelölni a helyem ebben a bölcsességben, csak Ön után haladok vezérlő lángos(képű) csillagom, bármilyen veszélyben, akár egy aknamező fenyegető békéjében. Szerelmes rajongással!
Gulyás Gertrúd okj-s pedagógus
P.S.: Mici nénit nem láttam a múzeumnál, a Szabadság hídon hesszelt rossz nyelvek szerint, utána meg azokkal a szánalmas diákokkal a Szabad sajtó úton. Mit nem képzel! Holnap meg Kalocsán adja elő a civil hülyeségeit. Nem érti meg, hogy hogyan kell szabadnak lenni, pedig világosan elmondta Ön, hogy szabad. Hát nem ez a szabadság?
Edit Simkó