Takarékosan tengődő Tenkes kapitányom, bendőből búgó Buga Jakabom,aki olyan erősen bír harcolni a hatalom ellen a hatalomban! Új távlatok nyíltak előttem. Ugyan bejelentkeztem három további pedagógusképzésre, mert így a “pedagógusok száma” statisztikában máris hárommal többnek szerepelek, mert én Önért mindent… de most váltanék, lehetnék-e az Ön gazdasszonya.
Engedjen magához! Akár lemondok, mint Novák "kegyelmesasszony" Katalin: fizetés marad, munka dobva. Jelentősen emelkedne a bérem is, ha tanítás helyett serénykednék Ön körül, ha kapnék annyit, mint Katika cselédje. Ugye használhatjuk már ezt a szót, olyan szép patinája van mint az ispánnak meg a vármegyének.
Lennék az Ön Édes Annája, …mert minden jó, ha jó a vége! És hát a kegyelmesasszony is a lemondása után kapta a gazdaasszonyt. Már úgyis kicsit kiégtem a gyerekektől. Alázom őket nevelési célzattól vezérelve szóval és tettel, vonalzóval rendszeresen a fejükre vagy körmükre koppintok (jó, ütök, de az olyan vadul hangzik, ezt még így ne írjuk le), büntetésből nem engedem őket a menzára, (úgy is olyan hitvány az étel, hm, ez még jutalomnak is elmegy) vagy mindent meg kell enni, ha kelkáposzta van … de soha, de soha nem teszek pedofil jellegű dolgot. És mindig jelzem a rendszernek, ha azt gondolom, LMBTQ-s van a közelben. (És gondolom is, ha valakinek nem tetszik a viselkedése.) Természetesen csip-csup ügyekkel, mint családon belüli erőszak, rabszolgásítás, gyermekmunka, kortárs bántalmazás, …stb nem terhelem a jelzőrendszert. Annak a pár gyermekvédelmisnek van elég dolga a felesleges papírgyártással.
Hallgattam pénteki szent szavait, oly vidám a hahota most is, mint mindig: ha, ha, ha, ha, ha, … ha a gonosz Brüsszel, ha nem lenne háború, ha kisebb lenne az infláció, ami persze mindenki más miatt … Ó, az a háború, de Ön, világbékénk verhetetlen záloga, szépségkirálynők megvalósult örök ígérete, azzal is elbánik! Sőt meg is akadályozza, ahogyan már korábban is.
Én felkent flekkenem, Chuk Norris egyetlen legyőzője, ahogy ön megakadályozta az északi szerb front kialakítását 1999-ben! Alig várom, hogy az Ön történészei megírják ezt! Csak fantázia kell hozzá, a kutatást hagyjuk meg a liPsik ópiumának. Nekünk elég a legendárium, mi bemondásra esszük az ön szavait. Ahogy kimondta: nekünk, ‘mimagyaroknak’ “béke-ösztönünk” van, éreztem a zsigereimben. Már daloltam is: “Egy a jelszónk a béke, harcba boldog jövőért megyűűűűűűnk…”
Érzem a kötelező sorkatonaság kellemesen hűvös, kissé pálinkás-fokhagymás leheletét mondataiban! Ha ennyire pártoljuk a békét, kell, aki megvédi! Igen, igen, igen! Nem! Nem ebbe az Európába léptünk be, hiszen akkor még nem voltunk benne. Mennyire más volt! Most ott van Ön, a béke pártján, az EU vezető tagállamai meg okoskodnak, mint egy “teapartin”… Kár, hogy Putyin úr meg háborúzik, inkább okoskodna ő is. Hiába, Ön mondta bölcsen, mások a háborús tapasztalatok, gondolom azért, mert mindenkit más rohant le. És igaza van, elég lenne egy jó szerződés az oroszokkal, mint a Budapesti Memorandum… ööö…izé…
Ne vesszünk el a részletekben, elég, hogy békepártiak vagyunk! Pénteki kinyilatkozása kapcsán valamiről szólnom kell: nagy a zavar a Kesmán túl. Én igazán nem akarom felzaklatni, de van az a Magyar “balügyexférj” Péter, róla nem ejtett egy szót sem, pont ahogy a hivatástudatlan pedagógusok lázadozása idején az oktatásról. Az Ön hallgatása nekem arany, de … ez a Péter nagyon hasonlít Önhöz, úgy 35 kilóval ezelőttről. Kicsit izgulok! Akkor az volt a jelmondat, “hallgass a szívedre, szavazz a fideszre”, most Ön az ön innovációja, korszellemünk huhogó hóhányója, hogy, “ha békét akarsz, szavazz a fideszre”. Értem én, de ennek valahogy nem olyan jó a ritmusa. De persze én akkor is az Ön lüktetésével haladok tovább, ha kissé megfáradtan is.
Ne izguljon, lesz majd jobb szlogen, addig meg mondjuk a régieket. Szerelmes rajongással! Gulyás Gertrúd okj-s pedagógus
P.S.: Mici néni, a balga kimerült a két éjszakás virrasztásban a Sándor palotánál. A vénasszony, kellett neki, megkapta! Az EP jelöltek megnyilatkozásaiból még nem tud ocsúdni. Május 1-én hallgatta őket. Most színházzal pihenteti magát. A FreeSZFE (ez is milyen már) produkciójában statisztál. Bevonul Nemzeti Rekreációs és Integrációs Központba a CEU-n. Schilling Árpád rendezte ezt a disztópikus elmélkedést a jövőről, ha végre HUXIT lesz. Én elképzelem, de akkor nem látom jönni a pénzeket a fizetésemre meg a kilátókra. Tényleg, hatvanpuszta elkészült már? Micivel kapcsolatban az egyetlen reményem, hogy talán a rehab központban kikezelik belőle a maradék szabadság- és demokráciaigényt. Csak a bajnak az ön gondoskodó keze az alatt a legjobb élni! (Lehet, valahova kell vessző? Elbizonytalanodtam)