Hadd meséljem el, milyen felemelő meglepetésben volt részem november 8-án reggel, az elsőfokú perünk utolsó felvonásában. Képzeld el a helyzetünket: ott állunk a tárgyalóteremben öten kirúgott tanárok, és izgulunk, hogy mi fog történni, milyen ítéletet fog kihirdetni a bíró. Azt persze végig tudtuk, hogy a tiltakozások során helyesen cselekedtünk, és hogy a kirúgatásunk igazságtalan volt. Bíztunk abban, hogy kimondatik az igazunk, de arra nem számítottunk, hogy milyen indoklással ad nekünk igazat egy bíró 2024 Magyarországán.— izgatott.
Az egyik legfőbb szempont ugyanis, amit a bíróság figyelembe vett, az annak a több tucat tanárnak a nyilatkozata volt, akik névvel és arccal vállalták a polgári engedetlenségi mozgalomban való részvételüket.
Ezek a bátor pedagógusok a kirúgatásunk után nyilatkozatot adtak nekünk és a bíróságnak arról, hogy ők is részt vettek polgári engedetlenségben, mégsem rúgták ki őket. Mindez pedig bizonyította, hogy a kirúgások csupán a hatalom bosszúját és a “példastatuálást”, a megfélemlítést szolgálták, jogszerű alapjuk nem volt. A szolidaritás működött.
Azok miatt a tanárok miatt tudtuk megnyerni a pert, akik kiálltak értünk és nyíltan felvállalták az ügyünket. Nem tudom elég hangosan elmondani, hogy mennyire hálás vagyok nekik: nem csak azért, mert segítettek, hanem mert reményt adtak nekem is. Van még Magyarországon szolidaritás és bátorság. S a kiállásnak, a szolidaritásnak van eredménye, hatása a személyes és társadalmi életünk alakulására. Ez pedig azt jelenti, hogy van még reményünk arra, hogy a gyermekeink egy boldogabb országban élhetnek.
Maaria, ehhez rád is szükségünk van! Azt kérem most tőled, hogy oszd meg ezt a történetet a Facebookon. Tudja meg minél több ember Magyarországon, hogy a szolidaritás igenis működik, s hogy csak úgy van esélyünk a boldogabb jövőre, ha kiállunk egymásért. Köszönöm, hogy velünk vagy és te is részt veszel a küzdelmünkben!
Barátsággal, Törley Kata
