Itt tartunk most 14 év Fidesz-KDNP kormányzás után!
Drasztikusan magas államadósság, kaotikus GDP és harmatgyenge forint!
Itt tartunk most, 14 és fél évnyi kétharmados "illiberális" kormányzás után:
- Euro: 408 Ft,
- GDP: - 0,7 %,
- termékenységi arányszám: 1,39.
Egyre világosabban bebizonyosul az a sokunk számára mindig is magától értetődőnek vélt tétel, hogy a korrupt maffiaállamkét működő centralizált választási autokrácia az állami működés hatékonyságában is jelentősen elmarad a politikai váltógazdaságon alapuló konszenzusos parlamenti demokráciától.
Ez a tény nem csupán a fenti mutatókból olvasható ki, hanem az állami közszolgáltatások - esetenként a harmadik világra emlékeztető - általános színvonalából is.
Az, hogy ez a lakosság egy jelentős része számára még mindig nem egyértelmű, többek között a társadalom relatíve alacsonyabb fokú polgárosodottságára vezethető vissza, mégpedig a következő okból kifolyólag.
A bérek - és ezáltal az életszínvonal - elmúlt 14 évben bekövetkezett, többé-kevésbé folyamatosnak tekinthető emelkedése miatt a rossz kormányzás által okozott károk az emberek számára - egyes átmeneti időszakokat leszámítva - jogi terminológiával élve nem a vagyonukban beálló értékcsökkenésként, hanem "csupán" elmaradt haszonként jelentek meg.
Az emberek többsége azonban az aktuális életszínvonalát elsősorban nem a jó kormányzással reálisan elérhető életnívóhoz, hanem a saját korábbi életszínvonalához hasonlítja, vagyis kizárólag a saját életszínvonalának változására fókuszál és nem veszi számításba azt a rossz kormányzásból eredő "elmaradt vagyoni előnyt", mely a jó kormányzással reálisan elérhető életszínvonala és a tényleges életszínvonala közötti különbségként határozható meg.
A reálisan elvárható ideális, de ténylegesen meg nem tapasztalt állapothoz való viszonyítás ugyanis mindig komplexebb gondolkodást, tágabb világképet és több ismeretet igényel, mint egy korábban ténylegesen bekövetkezett, s ezért megtapasztalt, átélt, vagyis jól ismert állapothoz való viszonyítás.
Az előbbi módon gondolkodók nagy száma a jobban, az utóbbi módon gondolkodók nagy száma pedig a kevésbé polgárosodott társadalmak sajátja.
A polgárosodottság legmagasabb szintjére pedig az anyagi szempontokon túl az olyan nem anyagi "javak" figyelembe vétele is jellemző, mint az elvek és az értékek.
A magas szinten polgárosodott, fejlett társadalom nem csupán azért utasítja el a korrupciót, mert azt még az életszínvonal emelkedése mellett is ellentétesnek tekinti az anyagi érdekeivel, hanem azért is, mert szemben áll az általánosan elfogadott, megkérdőjelezhetetlen, alapvető morális elvekkel.
A rossz, vagyis korrupt és nem hatékony kormányzás annak függvényében lesz tehát egyre veszélyesebb az Orbán-rendszerre nézve, amilyen mértékben egyrészt az azzal okozott károk - az elmaradt haszonként felfogható károkon túl - az életszínvonal tényleges, érezhető csökkenésében is manifesztálódni fognak, másrészt pedig amilyen mértékben a társadalom - a polgárosodottság szintjének emelkedésével - alkalmassá válik anyagi érdekeinek komplexebb, vagyis az "elmaradt vagyoni előnyre" is kiterjedő értelmezésére, valamint a polgári létforma alapját képező és a rendszer által megtagadott elvek és eszmék befogadására.
Nem véletlen, hogy a kormányzat - a 80-as évek, vagyis a Kádár-rendszer válsága kiteljesedésének korát idéző módon - most ismét azt bizonygatja, hogy a rossz kormányzás következményeként nem fog csökkenni az életszínvonal és kétségkívül meg is fog mindent tenni ennek érdekében.
Orbán tehát lényegében véve abban bízik, hogy a magyar társadalom még mindig abban az állapotban van, melyben 40 évvel ezelőtt volt, vagyis továbbra is elegendő lesz az életszínvonal csökkenésének megakadályozása és valamilyen mértékű életszínvonal-emelkedés elérése.
A hatalom ellenzékének pedig nyilvánvalóan azt az ajánlatot kell tennie a magyarok számára, hogy - korrupciómentes, tisztességes, jó és hatékony kormányzással - nem csupán a "vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésben", hanem az "elmaradt haszonban" manifesztálódó károk bekövetkezésének lehetőségét is ki fogja iktatni.
Más szóval: általa a magyarok nem csak jobban fognak élni, mint korábban, hanem úgy fognak élni, mint a térség legfejlettebb államainak polgárai, vagyis mint például a csehek, vagy a szlovének.
