Ma az, hogy a vonatok csak Kelenföldről indultak, és részt vehettem egy tájékozódási terepgyakorlaton (azt sem tudtam, merre van az előre), csak halvány előszele volt annak, ami Szentlőrincen várt ránk. Pedig már kezdtem örülni, hogy minden rendben lesz, megérkeztünk.

Tegnap egy IC-nek ez sem sikerült, valahol Piripócson lerobbant a mozdony, az utasok mehettek, amerre a szemük látott. Igen ám, de nem nyílt az ajtó!

Futás a kocsi másik végébe, ott sem nyílik! Át a másik kocsiba, nem nyílik, futás tovább, a másik végében sem. Közben néma fohászok, nehogy elinduljon a vonat, mi pedig fent ragadunk.

Az elöl rohanók végre felkiáltottak, hogy a 3. kocsiban nyitva az ajtó, le tudunk szállni!

Végre!

Aztán begördült az interrégió vonat ezer éves leszuperált kék vagonokkal, az enyhülést pár lehúzott ablak biztosította. Majd fél órás késéssel haza is érkeztem. Mondjuk, az odaút sem volt egyszerű.

Annyit késett a vonat Barcsról, hogy elgondolkodtam, elinduljak-e egyáltalán. Szentlőrincen 19 perc átszállásból egy perc lett volna menetrend szerint. Mivel az IC-nek Pécsről indulva már sikerült majd negyed órás késést összehoznia, még várakoznom is kellett. De addig volt izgalom rendesen! Szerencsére a nagyon kedves fiatal kalauznő megígérte, hogy jelzi, van átszálló utas, megvár bennünket az IC, így valamelyest megnyugodtam. Így végül jó 20 percnyi késéssel Pestre értem. A múlt héten is utaztam, akkor mi történt?

Előre meg akartam venni a jegyet, de nem sikerült, összeomlott a MÁV információs rendszere. De hogy megyek én Pestre? - kérdeztem. Hát szálljak fel helyjegy nélkül az IC-re, keressek ülőhelyet, aztán, ha jön a kalauz, vegyek tőle jegyet! Már előre féltem az utazástól!

Szerencsére induláskor újra próbálkoztam, akkor sikerült helyjegyet vennem. Hogy akkor is az ősöreg szerelvény ment Szentlőrincig? Hogy a majd 40 fokban folyt rólam a víz? Sebaj, legalább odaértünk, át tudtam szállni, ráadásul most a légkondi is ment valamennyire az IC-n.

Hogy nincs víz a WC-ben? Sebaj, van nálam fertőtlenítő kendő, mindenre fel vagyok készülve! Hogy hazafelé az interrégió vonaton megkérdezte a kalauz, meddig megyünk, mert nem működnek a WC-k a vonaton? Nem baj, mindjárt hazaérünk! A tapasztalt utasok közben megsúgták, hogy ilyenkor Darányban és Berzencén is pisiszünetet tart a vonat.

Kedves MÁV! A változatosság kedvéért kérhetném, hogy a következő utazásom unalmas, eseménytelen legyen? Illusztráció: A barcsi állomáson fotóztam le kedvencemet, a Pécsről Barcsra közlekedő személyvonatot.

Nemrég ehhez is volt szerencsém Szentlőrinctől Barcsig. Egyetlen motorkocsiból áll a vonat, 1980-ban gyártották.

Azt hiszem, ehhez nem kell hozzáfűznöm semmit.

Szerző.

Irén Flórián Rózsásné