Helyes döntés! Nem mást ismert fel, mint azt: ha közeli baráttal esik meg bármi, amit eddig távoli társadalmi kérdésnek hittünk, azonnal változik a legmerevebb emberek gondolkodása is. Sőt: nem is biztos, hogy változik, csak az álszentség páncélját dobja le. A fogyatékossággal élők, a melegek, a menedékkerők mind addig idegenek csak, amíg egy közülük nem érkezik meg a családba vagy a közvetlen szomszédságunkba.
Onnantól arca van a kérdésnek. Sorsa, érzései, mindennapjai, közlendője, nehézségei -- ahogyan mindenki másnak --, de legfőképp eszünkbe jut: "én is lehetnék". "Velem is történhetne".
Egy zseniális jogász csodálatraméltó küzdelme, amit mindannyiunk küzdelmévé tett. Megmutatja vele az egész rendszer legnagyobb bűnét: hogy mit sem törődik az emberrel.
Bő egy évtizede foglalkoztam először az eutanázia kérdésével, akkor javarészt elutasító közegben.
4 évvel később teológus is beszélt nyitottsággal a szabad akaratról és az életvégi döntésekről. (Az erről megjelent írásaim kommentben megtalálhatók.) Most viszont itt áll egy talpig demokrata. Egy profi szakember. És mindenkinél jobban állította maga mellé a társadalom nagy hányadát. Maga mellé. Mert felismerte, hogy ügy mellé ebben az országban ma kevesen állnak.
Álljunk hát egy szimpatikus fiatalember mellé, akik mi magunk is lehetnénk. És nem tudjuk, így lesz-e. 📸 Karsai Dániel honlapja
