Kepes András: Maguk ellen fordították a fiatalokat, a tanárokat és a szülőket mert csődben van az oktatás
Kepes András író felindult Facebook-posztban reagált arra, hogy a Belügyminisztérium követelésére újabb nyolc pedagógust rúgtak ki három budapesti középiskolából.
A posztban felhívja a figyelmet a hatalmas válságra, mellyel a magyar oktatási rendszer küzd. Ír a tanárhiányról, a diákok és a pedagógusok túlterheltségéről, az elavult tantervről, valamint a lepusztult infrastruktúráról.
„Miniszter úr, államtitkár úr, tankerületi vezető hölgyek és urak, úgy érzik, hogy eredményesen dolgoznak? Nem látják, hogy az Önök lépései nyomán immár iskolák tucatjaiban bénult meg az oktatás? Maguk ellen fordították a fiatalokat, a tanárokat és a szülőket. Valóban úgy gondolják, hogy a válság megoldásának az a módja, hogy közös gondolkodás helyett fenyegetik, megfélemlítik, kirugdossák azokat, akik figyelmeztetni szeretnék önöket a gondokra, akik készek lennének közös megoldást találni a problémákra?”
– írja, hozzátéve:
Önök a polgári engedetlenség, az órák elmaradása miatt a tanárok erkölcsét firtatják. És hogy állunk az Önök erkölcsével, akik képtelenek elvégezni a feladatukat, mégis felveszik a fizetésüket?
A posztot végül így zárja:
„Régi igazság, hogy az erős képes belátni a hibáit, nyitott arra, hogy akár mások segítségével változtasson. Aki ehelyett erőt fitogtat, igyekszik megfélemlíteni a másik felet, az gyönge és gyáva. Az erőszakkal elért győzelem egyébként sem ér többet egy vereségnél, mert csupán ideig-óráig tart, és szégyen követi!”
Nem Kepes András az egyetlen író, aki az elmúlt napokban, hetekben és hónapokban kifejezte a szolidaritását a tanárok felé. Erdős Virág költő nemrég petíciót indított, amelyben tiszteletüket és támogatásukat fejezik ki tiltakozó akciókban részt vevő tanárok és diákok felé. Már több száz alkotó írta alá a petíciót, többek között: Závada Pál, Darvasi László, Peer Krisztián és Kiss Noémi.
Kepes András nyílt levele.:
„Pintér Sándor nyilvánvalóan nem ért se az oktatáshoz, se az egészségügyhöz, hogy miért vállalta ezeknek a területeknek a felügyeletét, azt ő tudja. A közbiztonság javításában, a kormányhivatalok, a kormányablakok fejlesztésében elért eredményei tiszteletet érdemelnek, korábban a politikai megnyilvánulásaiban is, legalábbis minisztertársaival összehasonlítva, visszafogottnak tűnt, az utóbbi hónapokban azonban hitelének morzsáit is felélte.
De a felelősség azokat legalább annyira terheli, akik a belügyminiszterre bízták ezeket a területeket. Nyilván arra gondoltak, hogyha képtelenek megoldani a válságot, akkor majd a rendőrminiszter garantálja a rendet. Csakhogy a rendnek többféle meghatározása van. Az egyik szerint olyan állapot, amely megfelel a szabályoknak és a törvényeknek, a másik, amikor a dolgok a célszerűség jegyében rendeződnek el. A szabályoknak és a törvényeknek is csak ebben az utóbbi összefüggésben van értelmük. A hazai oktatás helyzetének siralmas állapota, a tanárok megfélemlítése, az elégedetlenkedők kirúgása, az egzisztenciális zsarolás, a tanárhiány, a legtehetségesebb fiatalok tömeges emigrációja, és ezek következményeként a nemzetgazdaság sérülékenysége vajon milyen célszerűség? Ez volna a rend?
Maruzsa Zoltán oktatásért felelős államtitkár, aki a hazai oktatás és a tanárok képviselete helyett a kormány és saját tévképzeteit igyekszik ráerőszakolni a közoktatásra, minap azt nyilatkozta: »Milyen erkölcsi alapokon állnak és tanítanak azok a pedagógusok, akik önmaguk sem tartják be a rájuk vonatkozó jogszabályokat?«
Nos, Maruzsa államtitkár, nagyon el lennék keseredve, ha a gyerekeim és a mai fiatalok az Ön erkölcsi alapjairól vennének példát. Azt kívánom, hogy mindenkinek inkább azok a nagyszerű pedagógusok és diákjaik szolgáljanak morális mintául, akik nem hagyják megfélemlíteni magukat és bátran kiállnak az igazukért, közös érdekünkért, a jól működő hazai oktatásért.
Minden tiszteletem az övék!”
