Kína megijedt az orosz Wagner-zsoldosok lázadásától, azt hitték Oroszországnak vége lesz
Jevgenyij Prigozsin lázadása riadalmat keltett Kínában. Szakértők szerint homok került az orosz és a kínai elnök eddig olajozottnak tűnő, „határok nélküli” stratégiai együttműködésének gépezetébe.
Elemzők szerint Peking „hozzá nem értésként” értelmezi, hogy Vlagyimir Putyin nem tudta megzabolázni a zsoldosfőnököt, annak ellenére, hogy Kína hivatalosan a támogatásáról biztosította az orosz vezetést a 24 órán át tartó zendülés után.
„Kína mély aggodalommal szemléli a közelmúlt oroszországi eseményeit”
– idézte a magát függetlennek valló Moscow Times az Oxfordi Egyetem modern Kína-professzorát.
Rana Mitter szerint új kételyek adódnak Pekingben azzal kapcsolatban,
„mennyire egységesek az orosz erők, illetve hogy Putyin összességében mennyire képes irányítani a rendszerét”.
A Kínai Kommunista Párt DNS-ében él a rettegés a káosztól és az instabilitástól – magyarázta a körülményeket egy politikai elemzőcég kínai külügyekre szakosodott munkatársa.
„Hszi valószínűleg súlyos inkompetenciának tartja a Wagner-rebellió hátterét. A lázadás egyértelműen csorbította Putyin presztízsét, ennek pedig látható következménye, hogy Oroszország hatalmi struktúrája mások szemében most gyengének tűnik”
– értékelte a helyzetet Sari Arho Havren.
Peking szemében gyengének és sebezhetőnek tűnni komoly csapás lesz Moszkvának és személyesen Putyinnak, aki egyrészt éveket töltött azzal, hogy kiépítse Oroszország kapcsolatait Kínával, másrészt egyre inkább számít a népes szomszéd politikai támogatására és az elmélyülő kereskedelmi kapcsolatokra.
Az ukrajnai megszállás óta Kína Oroszország legfontosabb nemzetközi partnere.
Putyin és Hszi „barátoknak” nevezik egymást, az Egyesült Államok hegemóniájával szemben pedig a globális színtéren erős párosban lépnek fel.
Az invázió előestéjén a két nagyhatalom „határok nélküli” stratégiai partnerséget kötött.
Moszkva alárendelt szerepben
A gyakorlatban azonban Kína óvatos maradt, és nem nyújtott olyan támogatást Oroszországnak, amelyet a Nyugat szankciókkal sújtott volna. Putyin nyilvánosan elismerte, hogy Hszi „aggódik” Oroszország ukrajnai fellépése miatt. Peking arra törekedett, hogy békeközvetítőként lépjen fel Moszkva és Kijev között, de ez Ukrajna és szövetségeseinek rosszallását váltotta ki, tekintettel Kína és Oroszország szoros kapcsolatára.
A Kreml nyilvánosan visszautasította a feltételezést, hogy ebben alárendelt szerepet játszik.
Sokak meggyőződése azonban, hogy Moszkvának nagyobb szüksége van Pekingre, mint fordítva.
Ha egy magánsereg vezetője képes volt átvenni az irányítást Oroszország egyik legfontosabb hadvezetési központja felett, és lőtávolra került Moszkvától, elemzők szerint tovább billenti az erőviszonyokat Peking javára.
„A történtek bebetonozzák Oroszország junior partneri státuszát – állítja szemléletesen Livia Paggi politikai kockázati szakértő. – Oroszország eddig is Kínától függött, például az olaj- és gázeladások terén. Most még inkább függővé válik, ez nem kétséges.”
A Kínába irányuló orosz energiaszállítások rekordot döntöttek tavaly. Oroszország ledöntötte a trónról Szaúd-Arábiát, amely korábban Kína legnagyobb nyersolaj-beszállítója volt. Ezzel párhuzamosan az orosz gázexport is terebélyesedik a Szibéria Ereje vezetéken.
A kínai export azonban korántsem pótolja Oroszországnak a korábban jövedelmező európai piacokról kieső gáz- és kőolajbevételeit. Kína és India ugyanis több mint harmincszázalékos árengedménnyel vásárolja az orosz nyersolajat a globális viszonyítási alapnak számító Brenthez képest.
Csak addig támogatják Putyint, amíg hatalmon marad
Ráadásul Peking energiapolitikája a diverzifikált energiaforrásokat részesíti előnyben, ezért például nem kötelezte el magát a Szibéria Ereje 2 mellett, amelyen a korábban Európának szánt gázt szállítanák Kínába.
Politikai téren a Moszkva–Peking-szövetség legfontosabb aspektusa Hszi számára az, hogy Putyin képes-e vele partnerségben fellépni az Egyesült Államokkal szemben a nemzetközi színtéren – véli egy Kína-szakértő, egykori CIA-tiszt.
Kína támogatja Putyint, ha Moszkvában ő marad az élen. Ha Putyin megbukik, Peking megvárja a por leülepedését. Kapcsolatot épít ki az új hatalmi struktúrával, talán azt is tanácsolja, hogy vonuljon ki Ukrajnából, és összpontosítson újra az Egyesült Államokkal és a nyugati szövetséggel való hosszú távú versenyre
– írta az Atlantic Councilben John Culver.
A Prigozsin-lázadás másnapján az orosz külügyminiszter-helyettes Pekingből jelentkezett. Andrej Rudenko elégedetten nyugtázta, hogy „a kínai fél támogatásáról biztosította az Oroszországi Föderáció vezetését, és leszögezte, hogy érdekelt Oroszország egységének megerősítésében és további felvirágzásában”.
Kínában mindenesetre megkönnyebbülten vették tudomásul a fegyveres zendülés leverését.
„Kínának olyan Oroszországra van szüksége, amely megfelelő partnere lehet. Kína partneri szerepének elnyeréséhez erősnek kell lenni. Oroszország nem lehet romokban, akkor nem működik a partneri kapcsolat”
– emlékeztetett Livia Paggi.
