Nagy a baj a magyar kormánypártban. Vezetői körében mára már nemcsak a korlátoltság, de az azzal való kérkedés sem szégyen. Hazánk negyedszázados NATO-tagságának évfordulóján Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője azzal dicsekszik, hogy fogalma nincs, mi is a NATO, és miben is vagyunk 25 éve benne.
Nagy a baj a magyar kormánypártban. Vezetői körében mára már nemcsak a korlátoltság, de az azzal való kérkedés sem szégyen. Hazánk negyedszázados NATO-tagságának évfordulóján Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője azzal dicsekszik, hogy fogalma nincs, mi is a NATO, és miben is vagyunk 25 éve benne.
„Felteszi az ember magának azt a kérdést, hogy a NATO most egy védelmi vagy egy támadó szövetség? Amikor a NATO finanszírozást kér, akkor a magunk megvédését kívánjuk finanszírozni vagy egy másik ország megtámadását?”
– méltatlankodik Kocsis Máté frakcióvezető úr egy magas színvonaláról híres tévéműsorban, arra utalva, hogy a NATO százmilliárd dolláros keretet kíván Ukrajna megtámogatására létrehozni.
A pénz – már a csomag nevében benne van – pontosan ismert, csak Kocsis előtt rejtély – arra szolgálna, hogy az Oroszország ellen védelmi háborút folytató Ukrajnát segítsék belőle. Tehát nem valaki megtámadásához kéri a magyar hozzájárulást a NATO.
A magyar kormány mégis helyből elutasította a hozzájárulást az alaphoz, mert a saját szövetségi rendszerét, a NATO-t, amelynek 25 éve a tagja, baloldali háborúpártinak tartja.
Ahogyan az EU-t, annak mind a 26 tagországát, a NATO-t, annak mind a 31 tagországát, az úgynevezett G-7-eket, a világ legfejlettebb demokratikus országait, továbbá magát az Amerikai Egyesült Államokat, de például a nem NATO és nem EU-tag, a Béke Nobel-díjat is osztogató Norvégiát is, amely 22 darab F-16-os vadászgépet készül Ukrajnának szállítani. (Nem beszélve az egész magyar ellenzék hiába tagadott háborúpártiságáról, akit az említett lator országok és szervezetek dollármilliárdokért kilóra megvettek, hogy támogassák háborúpárti politikáját.)
Mindezek után érdemes újragondolni a tradicionális magyar fohászt: „Ha isten velünk, ki ellenünk”, és átfogalmazni a reálisabb szövegre, ami szerint ha mindenki ellenünk, akkor az isten sem ment meg minket. A magyar történelem ritka olyan helyzetében vagyunk, hogy az istenadta világon senkire sem számíthatunk. Miután a szövetségeseinket elárultuk, rájuk biztosan nem számíthatunk, sőt azok mintha az ellenségünk, mintha – mondjuk – Oroszország volnánk, szankciókat vezettek be ellenünk, pénzmegvonással büntetik az országot.
A szövetségeseink ellenségei viszont, akik a mi barátaink lettek, nincsenek abban a helyzetben, hogy a szövetségeseink helyébe lépve megfizessék az árulásunk árát. Lehet, hogy nem is akarják? Nem akármilyen zsenialitás kellett ennek a zsákutcába vezető magyar külpolitikának a kiagyalásához és végrehajtásához, de nem kis erőfeszítések árán Orbán Viktornak és Szijjártó Péter külügyminiszternek sikerült a korábban teljesen irreálisnak tűnő cél megvalósítása.
Az irányvonal történelmi léptékű sikeréhez immár csak három apró feltétel teljesülése hiányzik: az első, hogy Donald Trumpnak sikerüljön a börtön helyett a Fehér Házba költöznie a novemberi amerikai választások megnyerésével. A második, hogy Orbán Viktor el tudja foglalni Brüsszelt, hogy az európai szélsőjobboldallal karöltve szétverhesse az Európai Uniót. Na és a harmadik legfontosabb feltétel, hogy Oroszország megnyerje az Ukrajna ellen indított háborúját.
Orbán Viktor keményen dolgozik mindhárom cél elérésén. Egyetlen európai kormányfőként nyilvános támogatásáról biztosította a republikánus elnökjelölt Donald Trumpot, aki – Orbán szerint – egy centet sem adna Ukrajna támogatásra, bár közben kiderült, hogy támogatja 60 milliárd dolláros katonai célú hitel folyósítását Kijevnek.
Teljes erőbedobással dolgozik az európai szélsőjobboldal egy táborba terelésén, lehetőleg fideszes irányítás alatt. Mindent elkövet azért, hogy megakadályozza az EU és a NATO egységes fellépését Ukrajna mellett, Oroszország ellen. Ezért nem szállít fegyvert Ukrajnának, nem ad pénzt Kijev katonai támogatásához, fáradhatatlanul orosz békét hirdet ukrán területek átadásáért cserébe, ami iránt sem Moszkva, sem Kijev egy csepp érdeklődést sem mutat.
Szóval, aki nem látja országunk várható lehengerlő győzelmét az EU, a NATO, a G-7-ek, az Egyesült Államok, szóval az egész nyugati világ ellen, az nem egyszerűen vak, mint a fideszes Balogh József János komondora, de kilóra megvette a nyugati háborúpárti bal- és jobboldal, meg mindenki, akinek erre voltak elkölthető guruló dollárjai.
Szemben a Fidesszel, ami nem eladó, pedig az ország szívesen szabadulna tőlük, de egy büdös vasat sem ajánlott érte senki, se nyugatról, se keletről.
Még szerencse, hogy Orbánnak persze szüksége sincs anyagi támogatásra, hiszen ott van a magyar emberek pénze. A családnak, a barátoknak az is elég, ha más nincsen.